Angyalffy Erzsébet (Pécs, Baranya vm., 1861. aug. 24.–Bp., 1940.): festő. – 1877–78 és 1881–82: a bpi Mintarajzisk. és tanárképző int. →Székely Bertalan tanítványa, majd 8 é. →Lotz Károly (1833–1904) magánnövendéke Bécsben; Párizsban is képezte magát. 1886–: a Műcsarnok rendszeres kiállítója. 1889–: Bpen élt és alkotott. 1899–1900: a Pázmáneum kpnája freskójának készítője; az alsó kép egyes angyalai és a felső kép kis gyermek angyalai a Széchényi család tagjainak arcvonásait viselik. Készítésében közreműködött gr. Széchenyi Emília Erdődy Gyuláné grné (1866–1928) és ifj. Széchenyi Jenő gr. (1872–1935), az építő Széchenyi Miklós (1868–1923) rektor testvérei. – Képei Allegórikus jelenet; Andromeda, A najád; Apolló és Marsyas versenye, Asztrik átadja a m. szt koronát; Festőnő műteremben, Jelenet a Toscából; Kastély; Kompozició; Leány és halál; Leány korsóval, rózsakoszorúval, Lidércfény; Nővérek, Szűzmária, Rózsák; Száműzött király; Tájkép, Virágot szedő Ámor; Egy műve a M. Nemz. Galériában található. – M: Regék a görög és római őskorból. Írta A. L. Grimm. Átd. Győy Vilmos és Győry Ilona. 12 eredeti rajzzal ellátta [Angyalffy Erzsike]. 2. jav. kiad. Bp., 1888. 88

Művészet 1913. 1. sz. – Bozzay 1931:68. – Seregélyi 1988:20. – A bécsi Pázmáneum. Szerk. Zombori István. Bp., 2002.