adopció (lat. adoptio): örökbefogadás. - 1. A görögöknél 3 formája volt: az örökbefogadó életében, halála esetén végrendeletileg, s ha valaki végrendelet és fiú utód nélkül halt meg, a rokonok által. Ez utóbbit az állam rendelte, hogy a család vagyona el ne vesszen. Csak fiú nélküli, önálló polgárnak volt ~s joga. Ha voltak leányai, egyiküket feleségül adta az adoptálthoz. Jogi érvényességének föltétele volt, hogy a Thargélia ünnep egyik napján történjék: az adoptáló →áldozatot mutatott be, majd megesküdött, hogy az adoptálandó attikai polgár. - 2. A római jogban kezdetben 2 formája volt: a szoros értelemben vett ~ esetén az adoptálandó kiskorú, az arrogatio esetén nagykorú volt. Az ~ jogi formulája a praetor előtti háromszoros →mancipatio és →manumissio; föltétele: az adoptáló csak gyermektelen ffi, az adoptált csak ffi. v. kiskorú nő lehetett. Jogi hatása: az adoptált új családba került, s öröklés szempontjából gyermeknek számított, fölvette új atyja nevét. A közt. vége felé az ~ 3. változata csak jelképes, jogi hatások nélküli: végrendeletileg örökössé, s egyúttal fiúvá fogadtak valakit. - 3. Mo-on rendszerint gyermektelen házaspár fogadott örökbe, mert nem akarta „kutyára hagyni” a nevét. A gyermek, a fogadott fiú v. fogadott leány, ill. örököslegény v. örökösleány, elszakad vér szerinti rokonságától az örökbefogadó család tagja lesz, jogait a törv. is elismeri, a vagyont mint egyenesági leszármazott örökli. Ha az örökbefogadónak van gyermeke, akkor a fogadott gyermek nem „egész örökös”, hanem csak fölnevelik, kiházasítják, részt kap a vagyonból, de nem marad a nevelő szülőkkel. A gyermek örökbefogadóit apámnak és anyámnak szólítja. - 4. A hatályos egyhjogban →törvényes rokonságot eredményez, de hatására nem lép föl a szülő-gyermek viszony minden következménye. Nem jelentkezik pl. a →vérrokonság, →sógorság, →köztisztesség, →házassági akadály. - 5. →istengyermekség. **

1-2. Pecz 1985:26. - 3. MNL I:32.