akathiszt (a gör. hümnosz akathisztosz, 'nem ülve éneklendő himnusz'-ból): 1. a bizánci liturgiában az Úr Jézus, Szűz Mária, egyes szentek tiszteletére, a halottak emlékére írt, különleges szerkezetű ájtatosság, melyet állva végeznek. - 2. Mária-himnusz, a →kontakion-irodalom legremekebb alkotása. Bev. versszakból és a gör. ábécé betűinek megfelelően 24 versszakból (tropárionból) áll, minden 2. után a visszatérő sorral: „Üdvözlégy, szűzen maradt Menyasszony!” Eredetileg Urunk fogantatásának ünnepére (márc. 25.) készült, ám a bizánci szert. zsolozsma jelenleg a nagyböjt 5. szombatjára írja elő. Elejétől végig állva kell énekelni, vsz. innen a neve. Szerzője bizonyíthatóan Szt Románosz Melódosz, de eredeti kezdő versszakát („Megértvén a titkos parancsot...”) később máshová helyezték át, és helyébe olyant tettek, amely a szorongatott Konstatninápoly felszabadulásáért ad hálát az Istenszülő Szűznek. Ez Szergiosz pátr. műve lehetett az avar-perzsa-szláv ostrom (625), v. Germánosz pátr-é az arab hajóhad megsemmisítése (718) után („A győzhetetlen Hadvezérnőnek én, a főváros...”). A gör. liturgikus kv. az egészet Germánosznak tulajdonítja. A himnusz szókincse Románoszé, és tartalma is az ő korának krisztológiai kérdéseit fejtegeti. Az ~et K-en minden hívő kívülről tudja, és imaéletükben kb. azt a szerepet tölti be, mint Ny-on a sztolvasó. 25 festett v. hímzett képen ábrázolják is. P.I.-M.M.

1. K-i Egyh. 1934:111. - A bizánci irod. kistükre 1974:447. - Berki 1975:310. - 2. Dicsérjétek 1934:726. (teljes szöveggel) - Wellesz, Egon: A History of Byzantine Music and Hymnography. Ed. 2. Oxford, 1961.