🡰 előző
Magyar Katolikus Lexikon > A > akcidens
következő 🡲

akcidens, accidens (a lat. accedere, 'hozzájárul' szóból): filozófiai kategória a járulék, a lényeghez nem tartozó tulajdonság jelölésére. - 1. A logikai ~ az ún. praedicabiliák (állíthatósági módok) közé tartozik. Ezzel olyan határozmányt állítunk több egyedről, ami nem tartozik közvetlenül a dolog lényegiségéhez. - 2. Az ontológiai ~ a praedicamentumok (léthatározmányok) közé tartozik; itt a →szubsztancia és a 9 fajta ~ alkotja a 10 legfelsőbb kategóriát, Arisztotelész és a skolasztika osztályozása szerint (→kategóriák). Az ~ a magánvalót tovább tökéletesíti, azonban sohasem állhat fönn önmagában, csak valamihez járulva. Az akcidentális forma tehát abban különbözik a magánvalós létformától, hogy míg az utóbbi a létezőnek sajátos jelleget kölcsönöz, addig az előbbi csak tovább tökéletesíti ezt a jelleget. Az ~ mindenestől a szubsztanciától függ, ezért csak kis mértékben v. analóg értelemben nevezhető létezőnek. - 3. Az ~ek fölosztása: a magánvalót önmagában határozzák meg az abszolút ~ek: a quantitas v. mennyiség és a qualitas v. minőség, számos további alfajával. A létezőket a többi létezőhöz való viszonyukban határozzák meg a relatív ~ek: elsőnek éppen a reláció (viszony); erre vezethetők vissza a további ~ek is: az akció (tevékenység) és a passio (szenvedőlegesség), a térbeli hely, a helyzet, az idő és az állapot. - 4. A tapasztalásban a szubsztanciából és ~ből álló egésszel találkozunk, de úgy, hogy a szubsztanciát az ~ek segítségével tapasztaljuk meg. Az ~ek csak véges létezőben lehetnek. A végtelenben mint olyanban minden (így a cselekvés is) szükségszerű, ebből következik, hogy véges hatás csakis ~ lehet. Cs.I.

LThK I:262.

A lexikon kora

A lexikon a budapesti Pálos Könyvtárban készült 1980 és 2013 között. A honlapon a korabeli szócikkek olvashatók, az újabb eseményeket, kutatási eredményeket a szócikkek nem tartalmazzák.