🡰 előző
Magyar Katolikus Lexikon > A > aktivizmus
következő 🡲

aktivizmus (a lat. activitas, 'tevékenység' szóból): a tevékenységet hangsúlyozó, esetleg túlértékelő szellemi irányzat. - Az ~ többjelentésű, viszonylag új keletű kifejezés, lehet pozitív és negatív csengése egyaránt. Gyökere: az akarás fölértékelése a megismerési mozzanattal szemben, az emberi létezés, egyáltalán, a valóságstruktúra metafizikai jelentőségének fölfedezése (→voluntarizmus, →irracionalizmus, →pragmatizmus). Az ~ jelentheti a világ megváltoztatására irányuló cselekvést a merőben befogadó, passzív magatartással szemben; morális ter-en a passzív erényekkel és a →kontemplációval szemben az aktív erények hangsúlyozását (→amerikanizmus, →kvietizmus). - Számos árnyalatának egységes megítélése aligha lehetséges. Az aktív élet ma tapasztalható túlértékelése sok nemzedéken át tartó fil. fejlődés eredménye. Kant szerint a szellem megismerése nem más, mint a ráció araszolva előrehaladó tevékenysége, amely az értelmi szemlélet passzív elemének kizárásával történik. Fichte abszolutizálta a cselekvést, de már Bacon és Descartes is alárendelte az elméleti-spekulatív megismerést a használat, a gyakorlat céljainak. J. Dewey →instrumentalizmusa úgy tartja, hogy az emberi megismerésnek valamiféle értelmi ipar keretében csak szerszám jellege van, s hogy az élet biztosítása, az élet élvezete minden agymunka célja. Ez a megközelítés, amelyhez hasonlót már az antik →szofisztika is megfogalmazott, még tovább terebélyesedett a →marxizmus szociális tanításában (→praxis). Ezek az együtthatók vezettek oda, hogy a kerségen belül is élő irányzat lett az ~, olyannyira, hogy sokan kétségbe vonták: van-e értelme a kontemplatív, →szemlélődő életnek.  CS.I.

LThK I:260.

A lexikon kora

A lexikon a budapesti Pálos Könyvtárban készült 1980 és 2013 között. A honlapon a korabeli szócikkek olvashatók, az újabb eseményeket, kutatási eredményeket a szócikkek nem tartalmazzák.