🡰 előző
Magyar Katolikus Lexikon > A > alkímia
következő 🡲

alkímia: nemesfémeknek nem nemesfémekből való előállítását, ill. az egészség, a hosszú élet és a halhatatlanság elérését célzó kémiai jellegű elméletek és technológiák összessége. E célok elérésének különleges eszköze a bölcsek köve (nagy magisterium, nagy tinctura stb.), ami a fémek átalakítására és minden betegség gyógyítására alkalmas. - Az ~ név az araboktól került a lat. szókészletbe, s Eu-ban a 12. sz. óta használják. Az ~ a Kr. u. 2-3. sz: kezdett kialakulni Egyiptom gör. nyelvter-én, talán Alexandriában. Itt találkozott a gör. szellemiség a K műveltségével, és a gnosztikus csoportok szemlélete itt ötvöződött a legkülönfélébb vallási nézetekkel. Az alkimista elképzelések alapját ugyan a gör. term-fil. képezte (pl. Arisztotelész elemekről szóló tanítása), de a vallásos, misztikus összetevők - és maga a szimbolika is - az egyiptomi szinkretizmusból, a gnosztikus tanításokból és az újplatonizmusból eredt. Ismeretes ebből az időszakból néhány gör. nyelvű kz., ami nemesfémek és drágakövek utánzására nyújt recepteket (pl. Papyrus Leidensis). Diocletianus idején, amikor a rómaiak Kr. u. 296: leverték az egyiptomiak lázadását, a régiek alkimista tartalmú gyűjt. műveit fölkutatták Alexandriában, és elégették, nehogy a mesterségesen előállított aranyból Róma-ellenes fölkelést támogathassanak az egyiptomiak. A Diocletianiust követő cs-ok a pénzhamisítás megelőzésére és a pénzverés cs. monopóliumának védelme érdekében üldözték az „aranycsinálók”-at. Az Egyh. a hit és az erkölcs védelmében szállt szembe az ~val. Az egyhatyák írásaiból és a zsin. dokumentumokból kitűnik, hogy az ~ a bálványimádásban vétkes foglalkozások körébe tartozott, s művelőit mint mágusokat, gonosztevőket, istenteleneket és szentségtörőket tartották számon. A gör. nyelvű alkimista irod-mal szír közvetítéssel ismerkedtek meg az arabok. Ők továbbfejlesztették mindazt, amit Egyiptomban és K-en alakítottak ki. Dzsabir ibn Hajján (Kr. u. 800 k., akit a kk. Geber néven ismert) és ar-Rázi (kb. 850-924) arab alkimisták műveit még évsz-ok múlva is mértékadónak tekintették Eu-ban. A gyógyszertannal és a gyógyászattal rokon tartalmú arab alkimista iratok európai elterjedése és hatása 12-13. sz. ford-ok eredménye. Constantinus Africanus OSB volt az első, aki az arab és gör. medicinát ismertté próbálta tenni Itáliában. Az arab művek ford-ával a toledói ford. isk. egyik tevékeny tagja, Cremonai Gerhard szerzett érdemeket. A kk. tudósok számára az ~ a termtud-ok egyik ágának számított, s így ápolták, különösen a párizsi és a felső-itáliai egy-eken. Az araboktól átvett tud. földolgozása és részben önálló művelése a 13-14. sz-ban ment végbe. Ebben az időben az ~ nagy tekintélynek örvendett, s a szellemi élet kiválóságai foglalkoztak vele. Nagy Szt Albert az ~ igazságtartalmával foglalkozott; ő volt az első, aki az alkimisták csalásaira fölhívta a figyelmet. Tudjuk róla, hogy ő is végzett kémiai kísérleteket, s műveiből kitűnik a korabeli vegyészetben való jártassága és egy híres arab alkimista irat, a Tabula Smaragdina pontos ismerete. Aquinói Szt Tamás ~ iránti érdeklődése nem terjedt túl azon a kérdésen, hogy bűn-e az ~val nyert arany eladása. Szerinte az alkimisták tevékenységének a természetes okok és működések kutatására kell korlátozódnia. Roger Bacon az anyag ált. tud-aként értelmezte az ~t, és hasznosságához nagy reményeket fűzött. A legrégibb összefoglaló és teoretikus áttekintés az ~ról Villanovai Arnaldtól származik, aki korának egyik leghíresebb orvosaként p-k és uralkodók szolgálatában állt. A p-nak ajánlott műve (Quaestiones tam essentiales quam accidentales ad Bonifacium VIII.) 30 kérdésben és válaszban taglalja az alkimisták által használatos anyagokat, eszközöket és műveleteket. A 14. sz. legnagyobb alkimistái közé tartozott Raimundus Lullus OFM. Fő művében, az Ars magnában vezeti be elsőként a tud-ba az ábécé használatát fogalmak, tárgyak szimbolizálására, s a (sematikus) grafikus ábrázolást az összefüggések szemléltetésére. Az, hogy Angliában egy keresztes hadjárat pénzelésére nagy mennyiségű aranyat állított volna elő mesterséges úton, csupán legenda. A 14. sz. után megnövekedett a kételkedők és az ellenkezők száma. Már III. Honorius p. 1219: kiadott redeletében megtiltotta a papságnak az ~ művelését, de hiába. XXII. János p. Spondent quas non exhibent bullájában (1317) újra elítélte az ~t. 1323: a Barcelonában ülésező domonkos nagykápt. kimondta azoknak a rtagoknak a kiközösítését, akik alkimista üzelmeikkel föl nem hagynak, és ilyen tartalmú kv-eiket 8 napon belül el nem égetik. Nicolas Eymeric aragóniai főinkvizítor 1376: írt Directorium Inquisitorumában szenvedélyesen támadta az elhatalmasodott mágikus mesterkedéseket, köztük az ~t is. A reneszánsz szellemi nagyjai közül Dante és Petrarca szállt szembe az ~val. A 14-15. sz-ot az ~ széleskörű elterjedése és hatása jellemzi. Számos eu. orsz-ban, városban eredménytelenül próbálták tilalmakkal megfékezni. A 15. sz. szerzők többnyire csak szűkebb hazájukban ismerték; a számos epigon közül kevés a kiemelkedő. Johannes Rupescissa OFM olyan életelixír előállításáról értekezett egyik traktátusában, ami utóbb ált. használt gyógyszer lett. Alkimista műveinek próf. részletei v. talán vallási analógiái miatt ellentétbe került az Egyh-zal: VI. Ince p. 1357: börtönbe záratta. George Ripley OESA annyira megszállottja volt az ~nak, hogy szinte minden idejét ennek sztelte, ezért elöljárói eltanácsolták a r-ből. Mesterségéből olyan busás jövedelme lett, hogy jelentősen támogatni tudta a johannitákat. - Az ~ irod. és gyakorlati művelésének központjai a 16. sz-ig a ktorok voltak, ahol e tevékenységre a különféle kz-ok másolása és cseréje ösztönzőleg hatott. Mint minden tud-os munkát, úgy az alkimista műveket is kezdetben lat-ul írták, de a 15. sz: már megjelentek az első népnyelven írt munkák. Döntő fordulópont az ~ tört-ében Paracelsus működése, aki a vegyészet célját (elsőként!) nem az arany mesterséges előállításában, hanem gyógyszerek készítésében látta. Működésének hatására a 16. sz: sok alkimista érdeklődése fordult a gyógyszerészet felé. Az ~ új központjai a fejedelmi udvarok lettek. A mecénás uralkodók közül I. Francesco Medici (1541-87) nagyhg, Szász Ágost (1526-86) választófejed. és II. Rudolf (1576-1612) ném-róm. cs. is végzett alkimista kísérleteket. A legendás Twardowski, a hírhedt John Dee és Edward Kelly tevékenysége híven tükrözi a 16. sz. ~ fő sajátosságát, a sarlatánságot. Az ~ újjáéledése a rózsakeresztes társulatok körül bontakozott ki a 17. sz. elején, s 1660-90: elérte tört-ének utolsó virágkorát. Ekkortájt indult meg az ~ tört-ének tud-os igényű feldolgozása is. Az ~ 16-17. sz. kritikusai közül kiemelkedik Athanas Kircher SJ, Jakob Gretser SJ és ben Johnson (1572?-1637), akinek The alchemist c. komédiáját 1610: mutatták be először. Az aranycsinálásba vetett hitet azonban erősítette az a tény, hogy olyan nagy tudósok is foglalkoztak ~val, mint R. Boyle (1627-91), I. Newton (1642-1727) és G. W. Leibniz (1646-1716).

- Az ~ a 18. sz: hanyatlásnak indult, ami vsz. a modern kémia születésével és a kétkedés megerősödésével állt összefüggésben. - Mo-on a 13. sz: főként a ktorokban sokan foglalkoztak ~val. A pesti domonkos rend 1273: a barátoknak megtiltotta, hogy az ~t tanulják, tanítsák v. bármiképpen műveljék. - Az első név szerint ismert m. alkimista, Erdélyi János (Johannes a Transsilvania) OCart, a menedékszirti rház priorja. Kísérleteivel fölemésztette a ktor vagyonát, ezért megfosztották tisztségétől. A m. jakobinus mozg. egyik vezéralakja, Martinovics Ignác ebben az időszakban ajánlotta föl ezirányú szolgálatait I. Lipót cs-nak. Lelkes híve volt az ~nak gr. Török Lajos, Kazinczy Ferenc apósa. Vele állt összeköttetésben Molnár-Pápai Tóth Mihály diósgyőri ref. prédikátor, aki fiatal korától művelte az ~t, s kz-os jegyzetei fönnmaradtak. Mária Teréziát az alkimisták tevékenysége nyomán támadt gazd. és szoc. nehézségek késztették arra, hogy 1768. IV. 7: szigorú rendelkezést hozzon az alkimisták ellen. Bécsben azonban éppen a hadsereg és a nemesi testőrség egyes tisztjei voltak az ~ hívei (pl. Székely László alezr., Vay Miklós dandártábornok). Báróczi Sándor testőrezr. a legműveltebb m. alkimisták egyike volt. Néhány 19. sz. alkimista vállalkozás jelzi, hogy az aranycsinálás vágya nem halt ki (sőt még napjainkban is létezik), de egykori jelentőségét már elveszítette. Az ~ a 20. sz: a tud-tört., a mélylélektani és a vallástud. kutatások tárgya csupán. - Az ~ hamis vallás, az objektív tud. nézőpontjából pedig áltudomány. Annak a tud-nak, amit ma kémiának neveznek, nem az alkimisták vetették meg az alapjait, hanem az orvosok és a gyógyszerészek. A kísérleti eszközök egy része is az ~ előtti időkből származik. Tény viszont, hogy az alkimista időszak alatt az anyagról szerzett ismeretek bővültek. Számos elemet (pl. antimon, arzén, bizmut, cink, foszfor), még több vegyületet (pl. ammóniumklorid, salétrom-, kén- és sósav) és néhány kémiai eljárást (pl. lepárlás, kristályosítás) az alkimisták fedeztek föl. Legjelentősebb hagyatékuk azonban maga a laboratórium. J.P.

Ganzenmüller, W.: Die Alchemie im Mitteralter. Hildesheim, 1967. - Lindsay, J.: The origins of alchemy. London, 1970. - Loczka, A.: Az alchimia története. Bp., 1925. - Szathmáry L.: M. alkimisták. Uo., 1928. - Thorndike, L.: A history of magic and experimental science. 1-8. köt. New York, 1958-60.

A lexikon kora

A lexikon a budapesti Pálos Könyvtárban készült 1980 és 2013 között. A honlapon a korabeli szócikkek olvashatók, az újabb eseményeket, kutatási eredményeket a szócikkek nem tartalmazzák.