almaszentelés: Az egyházi év különböző időpontjain került rá sor Európa-szerte. A Balázs-napi ~ sajátos m. lit. fejlemény, már az Agendariusban szerepel. Az e napon sztelt almát a napjainkban is élő néphagyomány torokfájás elleni gyógyszernek tartja, minden bizonnyal a →balázsáldás hatására. Uilyen céllal lélegzik be gőzét, füstjét is. A felvidéki ném. falvakban a századforduló táján a megaszalt, megfőzött, sztelt almát a torokfájósok a torkukra kötötték, sok helyütt a jószágnak is adtak belőle. A balázsalma elsősorban a m. nyelvterület É-i részén elterjedt szentelmény. Ismeretes a Matyóföldön, a Ny-i palócok körében, a Bükk, a Csermosnya-völgy róm. kat. m. falvaiban. - A ném. nyelvterületen elterjedt Kristóf-napi ~nek kk. lit. gyökerei vannak. Föltehetően egy hasonlóan kk. szentelmény maradványa lehet a több vidékünkön fölbukkanó jakabalma is. - Elsősorban a gör. kat-ok és a bizánci lit. kisugárzási körzetének lakossága körében ismert népi szentelmény a János-napi alma. Keresztelő Szt János születése napján Hajdúdorogon a tp. előtt a hívek almát szórtak szét, amit a gyermekek szedtek össze. Ez volt az ún. János almája. Hasonló szokás élt Baranyában is, ahol sz-unk elején ezen a napon gyűjtötték az angyalok almáját. A szentiváni tűzgyújtás alkalmával a tűzben megsütött almát torokfájás ellen, ill. halotti áldozatként fogyasztották. A János-napi alma hagyománykörének egésze balkáni kapcsolatokra mutat, és a halottkultusszal áll összefüggésben. - Az alma megáldásának gyakori alkalma a gör. kat-ok körében a gyümölcsérés ideje, elsősorban az úrszíneváltozási →gyümölcsszentelés és a Miklós-napi →ételszentelés, ill. a kettő közötti időszak. Az almát ilyenkor rendszerint más szentelményekkel együtt áldják meg, ami az új termésből hozott fölajánlásként gyakran a tp-ban marad. - Az alma jelentős szerepet kapott az egyházi év más ünnepeinek (karácsony, húsvét) népi hagyományaiban is. D.E.

Bálint I:95, 201, 212. - MNL I:93.