🡰 előző
Magyar Katolikus Lexikon > A > amalekiták
következő 🡲

amalekiták: bibliai nomád törzs v. törzsszövetség, a Ter 36,12 szerint az →edomiták egy csoportja. – A Sínai-fsz. és Palesztina közti területen éltek; a Bír 12,15 Efraim földjén is említi őket. Izr. fiai sokat hadakoztak velük (vö. MTörv 25,17–19). Először Refidim mellett Józsue győzte le az ~at, miközben Mózes imádkozott a győzelemért (Kiv 17,8–13). Az ~ féltették az átvonuló izr-któl legelőiket, ezek viszont megátkozták és később kiirtották az ~at, mert feltartóztatták őket az Ígéret földje felé vezető úton. A Szám 14,43.45: az ~ a kánaániak szövetségesei, s úgy szerepelnek, mint akik Isten büntetését hajtják végre az izr-kon engedetlenségükért. – A bírák idejében a →midianitákkal és Kelet fiaival támadták Izr-t (Bír 6,3; 7,12). – A kir-ok idején Saul megverte őket, de kir-ukat, Agagot megkímélte, s a zsákmányolt holmival sem bánt az előírás szerint (→átok); emiatt Sámuel engedetlennek és a kir-ságra méltatlannak ítélte (1Sám 15). Dávid rablóhadjáratot indított ellenük (27,8); az ~ szintén betörtek Izr-be (30,1 kk.). 1Krón 4,41–43: Simeon fiai (a MTörv 25,17–19 értelmében) kiirtották őket, de vsz. nem teljesen; a maradék valamelyik más törzsbe olvadhatott bele. R.É.

BL:53.

A lexikon kora

A lexikon a budapesti Pálos Könyvtárban készült 1980 és 2013 között. A honlapon a korabeli szócikkek olvashatók, az újabb eseményeket, kutatási eredményeket a szócikkek nem tartalmazzák.