🡰 előző
Magyar Katolikus Lexikon > A > ametiszt
következő 🡲

ametiszt (a gör. a fosztóképzőből és methüszkó, 'lerészegedni' szóból): a természetben igen elterjedt kvarc ásványcsalád talán legkedveltebb és legértékesebb drágakőváltozata. - Neve arra utal, hogy amulettként használták ittasság ellen. Vegyi összetétele: szilíciumdioxid, SiO2, mely eredetileg színtelen hegyikristály. A jó minőségű ~ víztiszta, színe ibolya, a sötét püspöklilától a világos rózsaszínű árnyalatokig. Színének okai még nem teljesen tisztázottak, föltehetően a kristályszerkezetbe beépült vas és némi term-es radioaktív besugárzás. A többi egykristály kvarcféleséghez képest kristálytani fölépítése is sajátos, hevítésre megváltoztatja színét: kb. 400 C°-on sárga v. színtelen lesz. A kedvezőtlen színűeket szokták kezelni, és a kezeléstől megsárgult változatot →citrinként hozzák forgalomba. 573 C° fölött fehéren foltosodik és ékkőként használhatatlanná válik. Egyes fajtái (fro-iak) napfény hatására megfakulnak. Ennek oka ismeretlen. - Legfontosabb szállítója Brazília, kisebb jelentőségűek: Mexikó, USA, India, Sri Lanka (Ceylon), Burma, D- és DNy-Afrika, Zimbabwe, Tanzánia, Japán, Kína, Ausztrália. Oroszo-i lelőhelyei kimerültek. - Többféle hasonló színű drágakővel összetéveszthető, s utánozzák is (szintetikus korund, szintetikus spinell, üveg), de az utánzatok optikai eszközökkel egyértelműen meghatározhatók. Szintetikus úton is előállítható, de viszonylag drágán. - Valamennyi ókori kultúrában fontos szerepet kapott. Indiában Buddhának sztelt kő volt, a tibeti buddhista ktorokban a szerz-ek ~ füzéreket morzsolgatva elmélkedtek. Az arabok lidérces álmok ellen védelmező amulettként a párnájuk alatt tartották. A gör. mítosz szerint Artemisz istennő ~kővé változtatta Dionüszosz egyik kedvesét, egy nimfát. A kk-ban is élt az a hiedelem, hogy az ~ megvéd az ittasság ellen; a nagyobb kristályokból serlegeket csiszoltak, v. ~ekkel díszítették a borospoharakat. Szívesen foglalták főpapi gyűrűkbe. - A legtöbb kedvelt drágakőhöz hasonlóan, az ~nek is tulajdonítottak gyógyító erőt. Szt Hildegárd apátnő pl. a bőr szépítésére, sőt kígyómarás ellen ajánlotta. Megenbergi Konrád (1309-74) szerint elűzi a gonosz gondolatokat és élénkíti az értelmet. A litoterápiában (drágakővel végzett gyógyászatban) a koncentráló képesség növelését tulajdonították az ~nek. Ezenkívül úgy tartották, hogy hatásos az álmosság, a migrén ellen, megnyugtatja a szívet és az idegeket (a halántékot kellett vele simogatni). - Az asztrológiában a Halak köve, viselője intuitív adottságait segíti, s kapcsolatot létesít közötte és a kozmosz között, fokozza nyitottságát embertársai iránt, és fejleszti szellemi képességeit. - A kk-ban három (bíbor, kék és lila) színe miatt Szentháromság-szimbólum. O.F.

Dudichné-Koch 1935. - Bruton 1970. - Gaal 1977. - Webster 1978. - Oberfrank-Rékai 1982. - Guhr 1986.

A lexikon kora

A lexikon a budapesti Pálos Könyvtárban készült 1980 és 2013 között. A honlapon a korabeli szócikkek olvashatók, az újabb eseményeket, kutatási eredményeket a szócikkek nem tartalmazzák.