apokaliptika (a gör. 'leleplez, kinyílvánít' szóból): a kinyilatkoztatással kapcsolatos, főként a Kr. e. 2.-Kr. u. 1. sz. végéig divatos műfaj. - IV. Antiokhosz Epiphanész (ur. Kr. e. 175-164) idején az üldözések miatt Izr-ben igen erős volt a vágy Isten ígéreteinek teljesülése után. Nem voltak próf-k, így Izr. megkísérelte, hogy az ÓSz tanítását fölelevenítve a maga korát a dicsőséges jövő bevezető szakaszaként értelmezze; e törekvés az ÓSz kanonikus kv-eiben is helyet kapott (Iz 24,27; Ez 38,39; Zak 9,14; Joél bizonyos részei). De ezek is hatottak az ~ra, amely nem egy esetben bizarr képeket használt (állatok embereket és népeket szimbolizálnak; a pogány országokat rendszerint vadállatok jelképezik; az angyalok emberekként, a bukott angyalok csillagokként jelennek meg), s gyakori a számokra épülő leírás is. - A szerző víziókra vezeti vissza ismereteit, melyeknek nem lehet akárki részese. Gyakran angyal szolgál fölvilágosítással (Ez 40,3). Egy másik sajátossága az ~nak, hogy a szerző egy múltbeli személy (pl. Ádám, Hénoch, Ábrahám) neve alatt írta művét és tudatosan azt a benyomást akarta kelteni, mintha a mű a régi időkből naradt volna fenn a beavatottak szűk körében, és csak Isten akaratából, épp most vált szélesebb körben ismertté. Az ~ lecsapódása az →apokrif iratok közül pl. Hénoch könyve, Mózes mennybemenetele, Ezdrás 4. könyve. Azt, hogy az ~ milyen körből (esszénusok, farizeusok, hasszideusok) származik, ma nem lehet megállapítani. Ugyanígy azt sem, hogy a környezet (babilóniai csillagászat, gör. mitológia stb.) milyen hatással volt az ~ ra. - Mivel összekötő kapocs az Ó- és ÚSz között, az ~t a szövetségek közti időszak jellegzetességének is szokás tekinteni. **

BL:75.