apológia (gör. 'védőbeszéd'): 1. a patrisztikában az →apologéták művei a pogányokkal szemben szónoki beszéd, a zsidókkal szemben dialógus formában. - 2. a liturgiában a miséző csendes imája, melyben bűnössége és méltatlansága megvallásával Isten bocsánatát kéri. A 7. sz: tűnt föl, s a különböző lit-kban eltérő helyeken szőtték a sztmisébe. Máig megmaradt formája a →confiteor, mely eredetileg az első ~ bevezető imádsága volt. **
LThK I:731.
A lexikon a budapesti Pálos Könyvtárban készült 1980 és 2013 között. A honlapon a korabeli szócikkek olvashatók, az újabb eseményeket, kutatási eredményeket a szócikkek nem tartalmazzák.