🡰 előző
Magyar Katolikus Lexikon > A > aposztázia
következő 🡲

aposztázia (gör. 'elpártolás'): bűn a →hit erénye ellen. - 1. A katolikus hit teljes megtagadása, →hittagadás (~ a fide). - 2. A papság elhagyása (~ ab ordine) rendszerint nősüléssel. - Az 1394.k. szerint a →klerikus, aki akár csak polgárilag is →házassági kísérletet követ el, önmagától beálló →felfüggesztésbe esik. Ha figyelmeztetés után is folytatja a botránykeltést, fokozatos megfosztásokkal, sőt a klerikusi állapotból való elbocsátással is büntethető. - 3. Szerzet elhagyása (~ a religione): ha örökfogadalmas szerz. jogtalanul, a vissza nem térés szándékával hagyja el a szerzetházat, v. jogos távozás után azért marad távol, hogy kivonja magát az engedelmesség alól. Ha ez a szándék nem állapítható meg, vélelmezhető, amennyiben egy hónapon belül nem tér vissza. Ha klerikus szerz. házasságot kísérel meg, büntetése azonos az előbbivel; a nem klerikus szerz. ilyen esetben önmagától beálló →egyházi tilalomba esik. E.P.

Erdő 1991:510.

A lexikon kora

A lexikon a budapesti Pálos Könyvtárban készült 1980 és 2013 között. A honlapon a korabeli szócikkek olvashatók, az újabb eseményeket, kutatási eredményeket a szócikkek nem tartalmazzák.