aranyforint: magyar aranypénz. - Verése I. Károly Róbert pénzügyi reformjának keretében indult meg az ezüstdénár 13. sz-i válságának fölszámolása céljából. A példát Firenze adta, Eu-ban itt készült először aranypénz (1252), a florenus v. fiorino d'oro.A m. ~ neve ez utóbbi magyarítása. Firenze után Genova és Velence is kezdett aranypénzt verni, majd Fro. és Anglia, 1325: Mo., majd ennek versenyétől tartva Cseho. - A m. aranypénzverés sikerét hazánk akkor páratlan aranygazdagsága biztosította (évi 1000 kg-os termelése több mint 80%-a volt Eu-énak.) Károly Róbert 1 márka (245,5377 g) 23 karát 9 gran (989,58 ezrelék) finomságú aranyból 69 db ~ot veretett. Egy ~ súlya 3,55 g, ebből 3,52 g a tiszta arany. - A m. ~ külső képe a firenzeiével egyezett: előlapján stilizált liliom, hátlapján Ker. Szt János volt. Az ábrákat Nagy Lajos (1342-82) változtatta meg; a liliom helyére a m. Anjou-címert, Ker. Szt János helyére Szt László kir-t tette. Szt László több évsz-ra, a mindenkori uralkodó címere Mátyás kir. 1467-es reformjáig maradt. Ekkor - a reform külső jeleként - helyére a Madonna került, amely éremkép 1939-ig szerepelt m. pénzeken. - Az ~ általában 100 dénárt ért, ez azonban változott, hiszen a dénár minősége állandóan hullámzott. Mátyás kir. reformja meghatározta a dénár értékét, eltörölte az évi →pénzújítást, és 100 jó minőségű dénárt tett egyenlővé 1 ~tal. Ez a ft később számítási pénzzé alakult, azaz ft-nak neveztek 100 dénárt akkor is, amikor egy arany több száz dénárt ért, és ezt az aranyat ekkor (a 16. sz-tól) már nem ~nak, hanem →dukátnak nevezték. - A m. ~ - kimeríthetetlennek tűnő nyersanyagbázisával - jelentős eu-i tényező lett. Jelenléte ált. volt a nemzetk. pénzforgalomban, amit korabeli források, számadáskv-ek és ma előkerülő leletek tanúsítanak. Közkedveltségét bizonyítja, hogy több pénzkibocsátó a m. ~ról vette saját aranypénzének mintáját. G.I.

Hóman 1916:406; 1921.- Huszár 1958; 1979:12. - Numizmatikai Közlem. 1967-1968:57. (Huszár Lajos: M. mintára vert idegen aranypénzek) - Pohl Artúr: Ungarische Goldgulden des Mittelalters. Graz, 1974.