🡰 előző
Magyar Katolikus Lexikon > A > archidiákonus
következő 🡲

archidiákonus (gör-lat. 'fődiákonus'): A 4. sz: a püspöki székesegyház →diákonusainak főnöke. A tisztség idők folyamán módosult: 1. A 4-7. sz: a szegények gondozásában, a ppi háztartás irányításában és a kisebb r-ek felügyeletében a pp. h-e. A pp-öt képviselte zsin-okon, egyh. bíróságon és a kormányzásban. Hivatalából vissza lehetett hívni, csak végrehajtó hatalma volt, korlátozott hatáskörrel. - 2. A 8-9. sz: rendes joghatóságot kapott és a pp. ált. helyn-e, a papok felügyelője. A ppi hatalom védelmében zsin-ok próbálták korlátozni a jogkörét. - 3. A 9-13. sz: önálló méltóság, a pp. riválisa, s hivatalának szinte semmi köze az 1. időszak ~áéhoz. Egy egyhm-ben több ~ is volt saját ter-tel, javadalomhoz kötött joghatósággal, s kormányzása függetlenné vált a pp-től. Hivatala halálig szólóan knk. stallumhoz kötődött, nem a pp. nevezte ki, hanem a kápt. választotta. Hatásköre (plnosok beiktatása, vizitációja, bíráskodás) orsz-onként változott. - 4. A 13. sz. végétől a pp-ök visszavonták bizonyos jogaikat, választásukba beleszóltak, hatalmukat új tisztségek (a bíráskodásban →officiális, a kormányzásban →általános helynök, a sztségi tevékenységben →segédpüspök) bevezetésével ellensúlyozták. A trienti zsin. oly mértékben korlátozta az ~ jogkörét, hogy visszaállt az 1. időszak állapota. Ma Eu. orsz-aiban az ~ puszta cím, Mo-on →főesperes. **

LThK I:824.

A lexikon kora

A lexikon a budapesti Pálos Könyvtárban készült 1980 és 2013 között. A honlapon a korabeli szócikkek olvashatók, az újabb eseményeket, kutatási eredményeket a szócikkek nem tartalmazzák.