ágyasság (lat. concubinatus): különböző nemű személyek közti tartós, házasságon kívüli nemi kapcsolat, mely együttéléssel jár. - A régi m. törv-ek tiltották. Laikusok esetében 1279: a budai nemzeti zsin.: „A plébánosok szorgalmazzák, hogy laikusok se tartsanak ágyast. Aki figyelmeztetés ellenére sem küldi el ágyasát, mind a férfit, mind a nőt ki kell tiltani a templomból, s ha erre sem javulnak, a püspök szabjon ki büntetést.” Lényegében nem különbözik a →paráznaságtól, de mint bűnös szokás, állandó bűnalkalom, rosszabb annál. Aki ~-ban él, mivel közvetlen bűnveszélyben él, nem oldozható föl addig, míg ágyasát lakásából el nem bocsátja, ill. komolyan meg nem ígéri, hogy többé nem keresi föl. Külön probléma, ha az ágyas elbocsátása botrányt okozna, jó hírnevének elvesztésével járna. Ilyen esetben Ligouri Szt Alfonz azt tanácsolja, hogy addig halasszák el a föloldozást, amíg a gyónó ígéretének állhatatosságáról bizonyságot nem tesz. Ha azonban jóhírnevének elvesztése származnék abból, hogy nem járul sztáldozáshoz - egy rendkívüli alkalommal -, föloldozható, ha komolyan bánja bűnét és határozott ígéretet tesz helyzetének megváltoztatására. Aki viszont nyilvános ~ban él, viszonya köztudott, nem engedhető szentáldozáshoz, mert ez megütközést okozna a hívek között. Nálunk 1970 után jogilag elismerték mint élettársi kapcsolatot, s ez a törvényesítés, valamint egyéb körülmények (lakáshelyzet, nyugdíj- és válási rendszer stb.) elősegítik terjedését. - Sokkal súlyosabb elbírálás alá esik a cölibátust vállalt klerikusok, v. a tisztasági fog-at tettek ~a, mert a klerikus esküszegéssel, a szerzetes fogadalomszegéssel vét a vallásosság erénye ellen, amellett, hogy elköveti a paráznaság bűnét. A papok ~áról 1628: a pozsonyi egyháztartományi gyűlés: „Az ágyastartók ügyében minden főesp. v. más, aki a plébániákat vizsgálja, hívja össze a hozzá tartozó plébánosokat, figyelmeztesse őket az ágyast tartó papok Isten előtti helyzetére, és a változni nem akarokat fenyegessék meg életfogytig tartó börtönnel. Ezt évente ismételjék meg. A plébániák idősebb híveinek magyarázzák meg, hogy az ágyas nem felesége a papnak, gyermekei nem törvényesek. Ezért ne engedjék, hogy környékükön bármelyik nő csatlakozzék egy paphoz. A világi urak büntessék meg alattvalóikat, ha ilyen kapcsolat létrehozásában közreműködnek. A főesp-ek nem azért vizitálnak, hogy lakmározzanak, v. hogy a cathedraticumot behajtsák, hanem hogy megjavítsák a papok életét, növeljék képzettségüket. Ha tapasztalják, hogy papjaik nem elég járatosak a szentségek kiszolgáltatásában, a breviárium v. a mise mondásban, hívják össze és tanítsák őket ők maguk, v. a helyettes főesp. Gondoskodjanak olyanról, aki ért hozzá.” - 1629: a nagyszombati egyhmegyei zsin.: „Nagy károkat okoznak az egyháznak az ágyast tartó papok, akik sokszor még meg is esketik egymást, hogy a nép előtt elfogadhatóvá tegyék magukat. Eddig meg lehetett tűrni őket, hogy a hívők szentségekhez járulhassanak és ne kerüljenek protestáns pásztorok kezébe. De most már egyre több a jó és tudós papok száma, ezért nem kell tovább tűrni az ágyas papokat. Aki megmakacsolja magát, mindenre tekintet nélkül életfogytig tartó börtönbe kell zárni. Gyermekeik örökre alkalmatlanok minden egyházi hivatalra. A főesp-ek késedelem nélkül járjanak el az ilyen ügyekben.” - A hatályos egyhjog szerint ha egy pap az ~ komoly gyanújába kerül, figyelmeztetni kell bűnének súlyosságára, a botrányra, amit okoz; ha ez nem használ, az ordináriusnak kell vele szemben eljárnia. Az 1395.k. szerint papi teendőitől el kell tiltani (suspensio), s ha megmarad bűnében, más büntetéssel is sújtható, egészen a klerikusi állapotból való elbocsátásig. - A klerikusi →cölibátus tisztasága védelmében az 1395.k. 1.§-a büntető szankcióval sújtja az ágyas (concubinarius) klerikust, aki →házassági kísérletet nem követett el. Büntetése kötelező, utólag kimondandó →felfüggesztés. Ehhez, ha a figyelmeztetésnek nincs eredménye, fokozatosan más fakultatív, meghatározatlan büntetések adhatók hozzá, s végül a klerikusi állapotból való elbocsátás is kiszabható (1395.k. 1.§). Ha a klerikus szerz., világi intézmény, v. az apostoli élet társasága tagja volt, el kell bocsátani az intézményből, ill. a társaságból (695.k. 1.§, 729.k., 746.k.). - Az ezredfordulón egyre nő azoknak a fiataloknak a száma, akik a házasságkötés előtt együtt élnek, s az együttélés időtartama több évre nő. Ezért a házasságon kívül született gyermekek száma az ~ok számával párhuzamosan nő, Eu-ban 10-ről (1985) 25%-ra (2000). Svédo-ban az arány 55%, Fro-ban 43% (az elsőszülötteknél 55%), Olaszo-ban 9%, Görögo-ban 4%. H.L.-E.P.

Péterffy I:117. (XLVII.); II:230. (II.), 251. (III.), 389. (I.) - Palazzini 1968:363. - Erdő 1991:532. - L'Osservatore Romano (heti ném. összefoglaló) 2003. IX. 26:9.