áldomás: a pogány korból származó szó az →áldozat kifejezésére. - Első említését 1150-ből ismerjük: in eodem loco, more paganismo, occiso equo pinguissimo, magnum aldamas fecerunt, 'ugyanott, pogány szokás szerint, leöltek egy kövér lovat és nagy ~t tartottak'. Anonymus győzelmi ~okról beszél. Később az ~ minden olyan eseményt záró közös étkezés és ivás (áldozati lakoma maradványa), amelyek örömmel és hálával töltik el a résztvevőket. Ilyenek a közösségben végzett munka befejezése, →adásvétel, tisztújítás, szerződéskötés, örökösödés, mesterré és legénnyé avatás, haragosok kibékülése. A házépítés befejezésekor pl. így köszöntött a gazda: Legyen hála az Istennek, hogy a munkát elvégezhettük. Kívánom, hogy az Isten adjon erőt, egészséget míg élünk; határainkba, mezeinkbe bő ~t, ha pedig az Isten valamelyikünket kiszólít ebből a világból, adja meg az örök boldogságot. Szívemből kívánom, hogy Isten áldjon meg mindnyájunkat! S.N.

MNL I:61.