🡰 előző
Magyar Katolikus Lexikon > A > áspis
következő 🡲

áspis: a Zsolt 91,13 szerint mérges kígyó. - Mint a →baziliszkusz, a →sárkány és az →oroszlán, az istenfélő embert fenyegető veszedelem jelképe. Az egyhatyáknál és a →Physiologusban a bűn és a megátalkodottság szimbóluma. A kora kk. műv-ben a győztes Krisztus lába alatt a megtiport bűn jele. A baziliszkusszal együtt látható a lorchi evangeliárium tábláján (810 k. Róma, Vat. Kvtár). Ábrázolásain a megátalkodottság jelképeként egyik fülét a földre szorítja, a másikat a farkával bedugja, hogy ne hallja az evang-ot. 88

Sachs 1980:46. - L'uomo di fronte al mondo animale nell alto medioevo. Spoleto, 1985. II:1150. (Testini: Il simbolismo degli animali)


áspis, Vipera aspis: Eu. déli felén honos mérgeskígyó. – Testhossza legfeljebb 70 cm, alapszíne sárgás vagy vörhenyesbarna, két sorba rendeződött sötét mintázattal. Néha előfordulnak fekete példányok is (melanizmus). Kedveli a sziklákkal tarkállt napsütötte lejtőket, a hegyekben 2500 méterig hatol. Elevenszülő, a nőstény augusztus végén, szeptemberben 5–l5 nyomban önálló kis kígyónak ad életet. – Az ~ rágcsálókkal, gyíkokkal táplálkozik, téli álmot alszik. Nem támadékony, de marása az emberre adott esetben halálos is lehet. – Lásd MKL I:424. S.E.

A lexikon kora

A lexikon a budapesti Pálos Könyvtárban készült 1980 és 2013 között. A honlapon a korabeli szócikkek olvashatók, az újabb eseményeket, kutatási eredményeket a szócikkek nem tartalmazzák.