🡰 előző
Magyar Katolikus Lexikon > B > Baal
következő 🡲

Baal: összefoglaló istennév az Ószövetségben (Bír 6,25; 1Kir 16,31; 18,26; 19,18). - Szíriában és Palesztinában sok olyan természeti istenséget tiszteltek, akikről azt tartották, hogy szt fákban, forrásokban v. a hegyek tetején laknak, s akiket ~nak, azaz az illető hely (fa, forrás, hegy) birtokosának, urának neveztek. Szíriában az egyik legfontosabb istenségnek, az Ég Urának neve. Szt állata a bika volt, kultusza egészen Egyiptomig terjedt. Kánaánban is népszerű volt, s Izr-ben sok kir. pártolta tiszt-ét. Ezért a próf-k, főként Illés harcoltak ellene (Jer 2,23; 11,13; Ez 6,4.6; Oz 13,1). **

BL:119.

A lexikon kora

A lexikon a budapesti Pálos Könyvtárban készült 1980 és 2013 között. A honlapon a korabeli szócikkek olvashatók, az újabb eseményeket, kutatási eredményeket a szócikkek nem tartalmazzák.