🡰 előző
Magyar Katolikus Lexikon > B > Beneš-dekrétumok
következő 🡲

Beneš-dekrétumok: Eduard Beneš (1884–1948) köztársasági elnök és a csehszlovák kormány 1940–48: intézkedései, a londoni emigrációtól Csehszlovákia újjáalakulásáig, illetve a II. világháború után a szláv nemzetállam megteremtése, valamint az országnak a német és a magyar kisebbségtől való megtisztítása érdekében. – A jogszabályok pontos elnevezése: A Csehszlovák Köztársaság elnökének dekrétumai. A Beneš név állandó használata azt sugallja, mintha ő lett volna a kizárólagos alkotójuk, miközben további szerzőtársai a szöv-es nagyhatalmak által 1940. VII: elismert, és Beneš vezette londoni ideigl. csehszl. kormány tagjai; a Csehszl. Államtanács (részben ez helyettesítette a Csehszl. Nemz.gyűlést); valamint később, 1945. V. 9-től az Ideigl. Nemz.gyűlés összehívásáig (1945. X. 28-ig) a Csehek és Szl-ok Nemz-i Frontja Kormánya; a Szl. Nemz-i Tanács Elnöksége (ennek tagja volt pl. a komm. Gustav Husák); végül a mintegy szl. kormányként működő, ún. Szlovák Megbízotti Testület. A Beneš által kiadott megtorló dekrétumok mögött 1945. tavaszán széles és erőteljes csehszl. (bel)pol. és intézményi háttér húzódott. Ezt megelőzően, 1940–45: londoni emigrációjában Beneš 141 dekrétumot írt alá (vaskos köt-ekben láttak napvilágot). Egy részük kiadásának fő célja, hogy a világ közvéleménye előtt igazolják Csehszl. jogi és pol. folytonosságát. E dekrétumok ugyanis azt hangoztatták: az orsz. jogilag nem szűnt meg, annak ellenére, hogy Csehszl. teljesen földarabolódott. (Beneš az 1938. IX. 29-i →müncheni egyezmény után, X. 5: lemondott áll.elnöki tisztségéről, emigrált. Szl. 1939. III. 14: kikiáltotta önállóságát [III. 18: deklarálta, hogy „a Németbirodalom védnöksége alatt álló köztársaság”], III. 15: Cseh- és Morvao-ot ném. csapatok szállták meg, majd protektorátussá szervezték. Kárpátalja újraegyesült Mo-gal.) – Beneš 1940. VII. 21: kiadott 1. sz. dekrétuma fölállította a Csehszl. Államtanácsot, a 2. sz. (X. 15.) alkotmánytörv-i, ill. törv-i erővel megalkotta magának a dekrétumnak a jogintézményét. Ennek lényege, hogy minden olyan áll.elnöki intézkedéshez, amelyhez korábban (tehát békeidőben) a Csehszl. Nemz.gyűl. hozzájárulására is kellett, átmenetileg elegendő volt a londoni emigráns kormány jóváhagyása. (Az „államalapító” 1920. évi csehszl. Alkotm. szerint az ilyen módon történő törv-alkotásnak nem volt alkotmányos alapja.) – 1942. VIII. 5: a brit kormány, IX. 29: a fr. Nemz. Biz. semmisnek nyilvánította a müncheni egyezményt, és kilátásba helyezték az 1937-es határok között Csehszl. fölújítását. A londoni emigráns csehszl. kormány és Beneš 1942–43 fordulóján egészítette ki a „csehszlovák nemzeti állam” megteremtésének tervezetét a m. lakosság teljes kitelepítésének a szándékával. A SZU katonai sikereinek és növekvő befolyásának hatására Beneš, 1943. XII. 12: Moszkvában csehszl.–szovjet kölcsönös segítségnyújtási és barátsági szerződést írt alá, valamint Joszip V. Sztalin (1879–1953) támogatását kérte a szudétanémetek és a felvidéki magyarok kitelepítéséhez. –1944. tavaszán Beneš tervét elfogadták a Moszkvában tevékenykedő csehszl. komm. vezetők – élükön Klement Gottwalddal (1896–1953), a CSKP főtitkárával – majd a Szl. Nemz. Tanács (SZNT) is. Egyetértettek a m. és a ném. kisebbséggel szembeni erőszak szükségességében, a nemz-i kisebbségek fölszámolásában. A különbség abban nyilvánult meg közöttük, hogy az SZNT lakosságcserével kívánta összekötni a Felvidék teljes magyartalanítását. A cseh és szl. politikusok, Beneš részvételével 1944. végén Moszkvában véglegesítették a csehszl. áll. jövőjéről vallott nézeteiket. Az SZNT már a kormányprogram kiadása előtt, 1945. II. 27: elrendelte a „magyar árulók” 50 hektárnál nagyobb földbirtokainak az elkobzását. Az SZNT Mezőgazd-gal és Földreformmal Foglalkozó Megbízotti Hivatala 1945. III. 10: adta ki a 24. sz. rendeletét, amely kimondta a ném-ek, a m-ok, valamint a szl. nemzet árulói és ellenségei mezőgazd-i vagyonának az elkobzását, és haladéktalan szétosztását a szlávajkú lakosság körében. A londoni emigráns kormány tagjai és az SZNT küldöttsége 1945. III: ugyancsak Moszkvában, megegyeztek az új kormány összetételében, a kormányprogramban és teljesen egyetértettek a nemzetiségekkel követendő bánásmódban. E munkában csehek és szl-ok Nemzeti Frontjának valamennyi pártja részt vett, a komm-tól a különböző „polgári demokratikus” erőkig. – A SZU vezetése a Beneš–Gottwald kettősnek szabad kezet adott a m. kérdés általuk tervezett megoldására. A szoc.dem. Zdenìk Fierlinger (1891–1976) vezette új kormány 1945. IV. 4: az ideigl. csehszl. főv-ban, Kassán hivatalos elnöki dekrétummal jelképesen átvette a hatalmat. IV. 5: Abaúj-Torna vm. székházának erkélyéről kihirdették a valójában már Moszkvában, K. Gottwald által megfogalmazott és a londoni emigráns csehszl. kormány tagjai által jóváhagyott, s 16 fejezetből álló →kassai kormányprogramot. Ennek főként az 5., 8., 11. és 15. fejezete tárgyalta a m-ság sorsát. A 8. fejezet a „kollektív bűnösség” elve alapján kimondta: „Minden német és magyar egyén, akit a köztársaság, illetve a cseh vagy a szlovák nép ellen elkövetett bűn alapján vád alá helyeztek és elítéltek, elveszti csehszlovák állampolgárságát, és halálos ítélet esete kivételével a köztársaság területéről örökre kitiltatik”. Az 5. fejezet közölte a közigazg. teljes megtisztítását a nem szláv elemektől. A 10. fejezet a m. földbirtokok elkobzásáról, a 15. a nemzetiségi isk-k bezárásáról (ez kb. 800 m. isk-t, és több mint 110.000 m. diákot érintett, akiket szl. nyelvű okt-ra kényszerítettek, tanítóikat-tanáraikat munkájuktól megfosztották), a művelődéspol-ban a szláv irányzat megerősítéséről intézkedett. A kormányprogram kihirdetése után számos m-ellenes megnyilvánulás, erőszakos hatósági cselekmény következett, emiatt több ezer felvidéki m. a Dunán csónakokkal átkelve a trianoni Csonka-Mo-ra menekült. – A hazatérése után, 1945. V.–1948. VI: ismét közt. eln., E. Beneš a kassai kormányprogramban foglaltakat jóval meghaladó, össz. 89 megtorló dekrétumot adott ki, melyekhez számos, hátrányosan megkülönböztető jogszabály is kapcsolódott. Elnöki végzéseit 1945. X-ig, lényegében alkotmányellenesen hozta meg, de az 1945. X. 28: megalakult Ideigl. Nemz.gyűl. azokat utóbb,1946. III. 28: visszamenőleges hatállyal jóváhagyta. – A legsúlyosabb tárgyú dekrétumokban nemzetk. egyezményekre is utaltak, ill. a cseh és szl. fél napjainkig is ezekre hivatkozik. Ezek: a →potsdami értekezlet (1945. VII. 17.–VIII. 2.) megállapodásait tartalmazó, VIII. 1: kelt Jegyzőkönyv XII. fejezete és az VIII. 2-án kiadott Jelentés XIII. fejezete, melyekben elrendelték a ném. lakosság Csehszl-ból való kitelepítését, valamint az 1945. XII. 21: aláírt Párizsi jóvátételi szerződés. [A ~ szellemisége későbbi nemzetk. egyezményekben: Magyar–csehszlovák barátsági, együttműködési és kölcsönös segítségnyújtási szerződés (Bp. 1949. IV. 16.; újrakötve: Bp. 1968. VI. 14.); az ún. párizsi szerződések, melyek helyreállították a Német Szövetségi Köztársaság (NSZK) szuverenitását (1954. X. 23.), Magyar–csehszlovák Alapszerződés (Párizs, 1995. III. 19.)] – Az 1945. V. 19: kelt 5. sz. dekrétum a megszállás ideje alatt végrehajtott egyes vagyonjogi ügyletek érvénytelenségéről, továbbá a ném-ek, a m-ok, az „árulók és kollaboránsok”, valamint egyes szervezetek és intézmények vagyonának nemzeti kezeléséről (vagyis államosításáról) intézkedett. (A pénzügymin. később, VI. 22: hirdetményben zárolta a ném-ek befektetési, valamint bankszámlán és bankletétben lévő vagyonát). – VI. 19: a 16. sz. dekrétum parancsba adta a náci bűnösök, az árulók és segítőik megbüntetését, valamint a rendkívüli bíróságok fölállítását. – VI. 21: a 12. sz. dekrétum (sic!): a ném-ek, m-ok valamint a cseh és szl. nemzet árulói és ellenségei mezőgazd. vagyonának elkobzásáról és sürgősségi szétosztásáról rendelkezett. – VII. 20: a 28. sz. dekrétum kimondta a ném-ek, a m-ok és az állam más ellenségei mezőgazd. földjének, ingatlanainak cseh, szl. és más szláv földművesekkel való betelepítését. – A potsdami értekezlet Jelentésének kiadása napján, 1945. VIII. 2: kelt 33. sz. dekrétum a ném. és m. nemzetiségű személyek csehszl. állampolgárságának a rendezéséről, azaz a m-ok és ném-ek hontalanná tételéről, amely kb. 3.700.000 lakost [s annak javait] érintette. IX. 19: a 71. sz. dekrétum közmunkára kötelezte a csehszl. állampolgárságuktól megfosztott ném-eket és m-okat; X. 25: a 108. sz. az ellenséges vagyon elkobzásáról és a nemzeti újjáépítési alapokról rendelkezett. – A ~ m-ságra vonatkozó legsúlyosabb intézkedései: a m-ok vagyonát elkobozták, bankbetétjeiket befagyasztották; 1945. VIII. 10-i hatállyal megfosztották csehszl. állampolgárságuktól. A különféle köz- és szakigazg-i hatóságoknál, a közhivatalokban, a bíróságon, a postán, az üzletekben, a közterületeken megtiltották a m. nyelv használatát. Az egyh-i szertartásokon is tilalmazták a m. nyelvet, és tucatjával utasították ki a papokat, lelkészeket Csehszl-ból. A magyar egyházként számon tartott Szlovákiai Ref. Egyh-at is megfosztották minden vagyonától (1032 hektár föld-, ill. 59 ha beépített ter., 1207 ha erdő, 61 isk.épület, 18 tanítólakás, 7 lelkészlak, s a v. Gömör vm-ben 3 tp.). A m. hallg-kat kizárták az egy-ekről. Föloszlatták és elkobozták a m. kulturális és társad. egyes-ek vagyonát. (M. Cserkész Szöv., M. Tanítók Szöv-e, galántai Hanza Szövetk. Közp., stb.). Nemzeti zárgondnokság, azaz áll. kezelés alá vették a m. tulajdonú kis- és középüzemeket, beleértve a kisiparosok műhelyeit is, amely tömeges munkából való elbocsátásokkal járt, fölszámolva a m. kisipart. Nem engedélyezték m. nyelvű kvek és újságok kiadását. M. birtokában nem lehetett rádiókészülék. A bíróságon m. egyén nem indíthatott polg-i keresetet, és vádló sem lehetett. Rendeletben írták elő, hogy „államérdekből” a m-ok közmunkára bármikor, bárhová, bármennyi időre igénybe vehetők. – Az első m-ellenes hatósági intézkedések egyike az 1945. V. 5: indított pozsonyi akció volt, amikor az ősi m. koronázó városban élő m-ok lakásaiba csehszl. katonák törtek be. Fél órát adtak a csomagolásra, majd a pozsonyi m-ok kb. 90%-át a Duna-hídon áthajtották Pozsonyligetfaluba, ahol kb. 20.000 fő embertelen körülmények közé, internálótáborba került. Az akkori pozsonyi belügyi megbízott, a komm. Gustav Husák (1913–1991) nem vette át a pozsonyi m-ok írásbeli tiltakozását, és a küldöttségüket sem fogadta. – Kassán és a többi felvidéki városban (Rimaszombat, Rozsnyó, Losonc, Léva, Érsekújvár, [Rév]Komárom stb.) is tömeges méreteket öltött a m-ok lakásainak elkobzása, gyakran az érintettek internálásával egybekötve. A pozsonyi akció volt a kezdete a m-ok ellen országszerte indított sorozatos letartóztatásoknak, a csehszl. államhatáron való áttoloncolásoknak, a felvidéki m-ok cseho-i deportálásának, majd az ún. m.–csehszl. „lakosságcserének”. – Az SZNT rendeletével 1945. V: elbocsátották a m. közalkalmazottakat, majd a tanács 69/1945. sz. jogszabályával a „megbízhatatlan” m-okat a magánalkalmazásból is eltávolították. A két intézkedéssel megszüntették a nyugdíjak folyósítását, mindennemű szociális segélyezést, egészségügyi gondozást stb. – 1945. V 15: az SZNT 33. sz. törvényerejű rendelete fölállította a népbíróság intézményét, és előírta a fasiszta bűnösök, a megszállók, az árulók és kollaboránsok megbüntetését. A következő hónapokban a népbíróságok kb. 39.000 m-t – elsősorban értelmiségit és háztulajdonost – ítéltek el, és utasítottak ki Csehszl-ból, mint „háborús bűnöst”. 1945 végére az ártatlanul elítélt [és vagyonelkobzott] m-ok száma meghaladta a 75.000 főt, köztük sok ezer volt a földműves, akiket megfosztottak földjüktől és más ingatlanaiktól. A meghurcoltak aránya a [rév]komáromi járásban a felnőtt m. lakosság 30,8%-át, a párkányi járásban 24,2%-át, a dunaszerdahelyi, ill. az ipolysági járásban 23,4%, ill. 21,0%-át tette ki. – Mivel a potsdami értekezleten a Ny-i nagyhatalmak csak a 3 millió ném. kitelepítését hagyták jóvá, ezért a csehszl. kormány a m. kérdést csehországi deportálással, lakosságcserével és a →reszlovakizáció szorgalmazásával igyekezett megoldani. 1945. X. 1: a 88. sz. Beneš-dekrétum a férfiakat 16–55, a nőket 18–45 é. korig közmunkára kötelezte. Ennek az elnöki rendeletnek az alapján 1946. XI. 19–: csehszl. katonai egységek bevetésével egyes adatok szerint kb. 73.000, mások szerint kb. 100.000 főt (köztük a családokkal tartó sok ezer gyermeket és öreget) erőszakkal, tisztítatlan marhavagonokban Cseho-ba deportáltak. Döntően a kitelepített 3 millió kitelepített szudétaném. helyébe, miközben az akciót hivatalosan „munkaerő toborzásnak” nevezték, s a m-okat járási emberpiacra vitték, ahol a cseh gazdák úgy válogathattak közöttük, mint az állatok között szokás. Az elhurcoltakat 17 járás 393 közs-éből válogatták össze, házaikat, ingóságaikat, gazd. fölszereléseiket, állatállományukat az áll. elkobozta, a bankszámláikat zárolta, otthonaikba azonnal szl-okat telepítettek. A m-ok tömeges deportálása 99 napig tartott, és 1947. II. 25: ért véget, eközben a megtorlások elől legalább 6000 m. Mo-ra menekült. – Az embertelen eljárás miatt a mo-i közvélemény nyomására a kormány arra kérte a szöv-es hatalmakat, hogy lépjenek közbe a felvidéki m-ság ügyében. Az indítványt a SZU és a Ny-iak elutasították, nem akadályozták meg a m-ság cseho-i deportálást. Ezzel a m. kormányt a csehszl. kormánynak a lakosságcseréről tett ajánlata elfogadására kényszerítették. Az egyezményt 1946. II. 28: írták alá, amelyet 1947. II. 10: a párizsi m. békeszerződés 4. cikkelye tudomásul vett. A lakosságcserével végül, a m. adatok szerint 60.157 szl. költözött át Mo-ról, miközben 76.616 m-t telepítettek át Csehszl-ból Mo-ra. Rajtuk kívül kb. további 40.000 m. kényszerült elhagyni felvidéki szülőföldjét. Csehszl. adatok szerint össz. 73.273 szl. települt át Mo-ról Csehszl-ba, amíg onnan 89.660 m-t telepítettek ki. Az áttelepített felvidéki m-ok 160.000 kh. (csehszl. adat szerint 109.294 kh.) földet és 15.700 házat; a mo-i tótok 15.000 kh-at (csehszlovák adat szerint 38.372 kh-at) és 4400 házat hagytak hátra. A lakosságcsere végrehajtása a Felvidék D-i m-lakta ter-ét tovább lazította, u.akkor a mo-i szl-ságot az idősebb családok maradása miatt is szinte felszámolta. – A szl. belügyi megbízott 1946. VI. 17: rendelete alapján kezdődött a m. lakosság körében a hatóságok által önkéntesnek hirdetett →reszlovakizációs (visszaszlovákosítás) mozgalom. A m-okat választás elé állították: ha szl-nak vallják magukat, visszakapják állampolgárságukat, ha nem, akkor el kell hagyniuk otthonaikat, mert kiutasítják őket Csehszl-ból. A hatóságok az állami erőszakkal igyekeztek elérni, hogy a tótul nem tudó m-ok tömegesen vallják magukat szl-nak. Végül 719 közs-ben, össz. 423.264 m. „kérvényezte” szl. nemzetiségűnek történő elismerését. Ezek földolgozása után a reszlovakizációs biz. 326.679 m-t nyilvánított szl. nemzetiségűnek. Közben 1945 elejétől 1949 közepéig kb. 200.000 m. menekült el a Felvidékről. – A ~ súlyos hatásai és „eredményei” az 1950-es népszámlálás adataiban tükröződtek, amikor a felvidéki m-ság lélekszáma elérte a 367.733 fős a mélypontot. A ~-kal 1945-től döntően a m-ságtól, kis mértékben a felvidéki ném-ektől elkobzott termőföldeket azonnali hatállyal szétosztották a szl. bizalmi emberek, később a Mo-ról áttelepült szl-ok között. Ezek az ún. nevesítetlen földek, mert 1950: Szl-ban megszűntették a hatósági telekkönyvi nyilvántartásba vételt, és csak 1995-től indították újra. Emiatt az eredeti tulajdonosok 2., 3. nemzedéke gyakran már nem tudja, hogy szüleinek, nagyszüleinek hol, milyen és mekkora földvagyona volt, és az, melyik telekkönyvben található. Az ún. nevesítetlen földek több mint 90%-a a Felvidék D-i tájain, a többi hajdani cipszer lakta Szepességben található. Kiterjedése kb. 600.000 (!) hektár, azaz kb. 6000 km2, amelyből kb. 5500 km2 a felvidéki m-ság ősi szálláshelyén terül el, és annak a felét alkotja. Visszaszolgáltatását akadályozza, hogy a ~ alapján e hatalmas földter-et 1945–48: kobozták el, és az 1990. majd az 1991. évi restitúciós (helyreállítási) törv-ek (e miatt) csak az 1948 után elkobzott vonatkoznak. Az utóbbi jogszabály ugyanis kimondta: az elkobzott ingatlan-vagyonra annak van elővásárlási joga, akinek annak idején kiutalták; az eredeti tulajdonos csak akkor igényelheti vissza, ha a betelepített nem tart rá igényt. Ez a rendelkezés egyértelműen az eredeti, vagyis a m. nemzetiségű tulajdonosok kisemmizését jelentette, ill. jelenti. – A ~ visszavonását, hatályon kívül helyezését, az elkobzott vagyonok visszaszolgáltatását stb. mind a szudétaném-ek, mind a m-ok esetében (a felvidéki m. pártok követelése ellenére) Csehszl., ill. az önálló Cseho. és Szl. mindenkori kormányzata a komm. diktatúra 1989. végi összeomlása után, napjainkban is elutasítja. Bármennyire is hangoztatja a két jogutód áll., hogy a ~ „holt” rendeletek, mégis mind Cseho-ban, mind Szl-ban, napjainkban is a jogrend szerves részét alkotják. Ez a m-ság esetében azt jelenti, hogy a dekrétumok kibocsátása óta Szl-ban számos olyan törv. született, amely újraszabályozta a dekrétumokban foglalt kérdéseket anélkül, hogy hatályon kívül helyezte volna a vonatkozó rendeleteket. Ennek következtében a ~ az eredeti szövegükkel ma is hatályosak. Ráadásul 2004: Cseho. és Szl. úgy válhatott az Európai Unió tagjává, hogy a ~ mindkét orsz-ban továbbra is érvényben maradtak. Bo. Jó.

Zvara, Juraj: Maïarská menšina na Slovensku po roku 1945. Bratislava, 1969. – Tört. Szle 1979: 1. sz. (Balogh Sándor: Az 1946. II. 27-i m.–csehszl. lakosságcsere egyezmény) – Janics Kálmán: A hontalanság évei. A szl-i m. kisebbség a 2. vh. után 1945–1948. Előszó Illyés Gyula. Bern–München, 1979. (3. jav. kiad. Bp. 1989) – Janics Kálmán: A Kassai Kormányprogram és a m-ság „kollektív bűnössége”. Pozsony/Bratislava/Pressburg, 1993. (Szl-i m. füzetek, 2. sz.) – Vadkerty Katalin: A reszlovakizáció. Pozsony, 1993. – Šutaj, Štefan: Maïarská menšina na Slovensku v roku 1945–1948. Bratislava, 1993. – Vígh Károly: A szl-i m-ság sorsa. [Bp. é, n. (1994)] – Fogarassy László: Ligetfalu és a pozsonyi hídfő tört-e. Pozsony, 1995. – Beneš, Edvard elnöki dekrétumai avagy a m-ok és ném-ek jogfosztása. Vál. szerk. bev. tan. Kövesdi János. [A dekrétumok m-ul: 194-274. old.] Pozsony/Bratislava/Pressburg, 1996. – Vígh Károly: A szl-i m-ság kálváriája. Bp. 1998. – Vadkerty Katalin: A belső telepítések és a lakosságcsere. Pozsony, 1999.

A lexikon kora

A lexikon a budapesti Pálos Könyvtárban készült 1980 és 2013 között. A honlapon a korabeli szócikkek olvashatók, az újabb eseményeket, kutatási eredményeket a szócikkek nem tartalmazzák.