Borgován, Bergován, Bîrgăuani (Neamț m., Moldva, Ro.): plébánia Romántól nyugatra, a Valea Neagră patak völgyében. - A helyi monda szerint ~ alapítója Borgó István, s „kezdetben csak három lakosa volt, egy székely, egy csángó és egy oláh.” Lükő szerint a falu a Beszterce-Naszód vm. Borgó vidékéről települt, és innen kapta a nevét. Lakosai É-i csángó nyelvjárásban beszélnek. A 14-15. sz: keletkezett, 1542: említik először. A 17. sz-ból nincs említése, csak 1761: tűnik föl ismét. Vsz. „rezesek” (szabad parasztok) voltak, mert a 19. sz. elején nem fizettek adót. E sz. derekán „csángó és jövevény magyar lakosai” m-ul beszéltek, 1851: és 1875: a tp-ban használt nyelv a m., a rum. és a ném. A 19. sz. végén a rum. stat. szerint 135 m. élt itt, a lakosság 16,6 %-a. A 20. sz. elején a források még m-ul tudó csángókat említenek, de az 1930-as rum. stat. nem tud m-okról, noha lakosságának 74 %-a kat. Domokos szerint 1932: „a faluban még meglehetősen beszélnek m-ul”, sőt az 1970-es években is tudtak még az idősek a falu egykori nyelvén. A kat-ok száma 1761: 53, 1792: kb. 135, 1842: 458, 1851: 541, 1858: 476 1898: 135 (magyar), 1902: 688, 1930: 984 fő. - Az 1770-es években Szabófalva, 1781-1894: Talpa Filiája. A 19. sz. első felében már van tp-a, Mária Magdolnának sztelve. 1894: újat építettek, de pap ritkán került. Az 1910-es években az itt szolgáló Herdent ném. jezsuita hívei kedvéért m-ul tanult. 1932: a plnos Plesca, a Filiák száma 15. 1985: plnosa Gábor Antal (Bohanka, 1925-), akit 1958: Gyulafehérvárt szteltek. H.P.

Jerney 1851:164. - Koós 1890:254. - Lahovari I:447. - György 1917:2. - Lükő 1936:172. - Domokos 1979:1384; 1987:573.