Brauswetter János (Szeged, 1817. dec. 15.–Szeged, 1903. nov. 23.): órásmester. – Mesterségét Szegeden Szandhausz Jánosnál, majd Svájcban és Münchenben tanulta, 1846: itt lett mester. 1847: nyitotta meg műhelyét/üzletét Szegeden, ahol 1848. III. 13: kapott polgárjogot. Az év folyamán nemzetőrként szolgált. 1859–99: kisebb szünetekkel ő, ill. műhelye gondoskodott – közmegelégedésre – a szegedi toronyórák kezeléséről, javításáról. 1861: toronyórát készített az Alsóvárosi tp-nak. 1871: a londoni világkiállításon, 1872: a kecskeméti orsz. kiállításon, 1873: a bécsi világkiállításon díszoklevelet; 1875: az újvidéki orsz. kiállításon ezüst érmet, 1876: a szegedi orsz. kiállításon érdemérmet, 1878: a párizsi világkiállításon és 1879: a székesfehérvári orsz. kiállításon bronz érmet nyert. 1893: saját készítésű aranyórát küldött az emigrációban élő Kossuth Lajosnak. – A 19. sz. végén egyike volt Szeged legtöbb adót fizető polgárainak. 1893–: adta ki saját szerkesztésében A Műórás c. képes, évnegyedes szaklapot. Halála után cégét fiai, Vilmos és Ottó vezették tovább. T.J.P.

Hermann Gusztáv: Személyi adattár a szegedi polgár-családok történetéhez. Szeged, 1992:37. – Móra Ferenc Múzeum Évkönyve. Történeti Tanulmányok. 2. Szeged, 1999:259. (Takács József: Szeged új toronyórái és mestereik 1806–1883.) – Klassik Uhren. Journal für Freunde Klassischer Zeitmesser. 1999/4:48. (József Takács: Deutsche Uhrmacher des 18./19. Jahrhunderts in Ungarn.)