🡰 előző
Magyar Katolikus Lexikon > B > Brentano
következő 🡲

Brentano, Franz (Marienberg, Szászo., 1838. jan. 16.-Zürich, 1917. márc. 17.): filozófus, lélekbúvár. - 1864: pappá szent., 1872: prof. Würzburgban. 1873: kilépett az Egyh-ból, 1874-80: prof., utóbb 1895-ig mtanár Bécsben. 1895-1915: Firenzében, majd Zürichben élt. Különösen Arisztotelésznek volt alapos ismerője. Az újkori fil-ok közül elsősorban Leibniz hatott rá. Elutasította a ném. idealizmust, mivel nem felelt meg a logikai bizonyosság követelményeinek. A fil. kiindulópontja ~ szerint a tapasztalat, ezért a fil. fejlődéséhez a szigorúan termtud. módszer követését ajánlotta. Nézete szerint a pszichológia az az alaptud., melynek elsősorban nem a lélekhez, hanem a pszcihikai intencionalitás jelenségeihez van köze, és ezt kell tárgyilagosan leírnia. Hatott A. v. Meinongra és E. Husserlra; közvetítésükkel sz-unk fil-aira is. B.P.

LThK II:670.

Brentano Károly, SJ (*Komárom, 1694): misszionárius, tartományfőnök. - 1724: Peruba, a quitói missz-ba küldték. Missz. tevékenysége során feltárta és leírta az Amazonas folyót torkolatától forrásvidékéig, több térképet is készített róla. Elkészítette a quitói tart. térképét. 1744: a perui rendtart. főnöke lett. **

Lévay II:488.

A lexikon kora

A lexikon a budapesti Pálos Könyvtárban készült 1980 és 2013 között. A honlapon a korabeli szócikkek olvashatók, az újabb eseményeket, kutatási eredményeket a szócikkek nem tartalmazzák.