🡰 előző
Magyar Katolikus Lexikon > B > Báruk
következő 🡲

Báruk (héb. 'áldott' v. 'áldott légy '): próféta, Jeremiás munkatársa. - Nerija fia, Szeraja testvére (Jer 51,59). Kr. e. 605: Jeremiás ~nak diktálta le mindazt, amit addig Jahve megbízásából elmondott (36,4). Ezt a tekercset ~ többször fölolvasta a Templomban a népnek (36,8.10), majd később a főembereknek is (36,11-19). Amikor Jojakim kir. a tekercset tűzbe vetette (36,20-23), újra leírta Jeremiás szavait (36,27-32). Hűségéért Jeremiás megjövendölte: „zsákmányul kapod életedet” (45,1-5), majd átadta neki a vásárolt földről szóló birtoklevelet is (32,12-16). Jeruzsálem pusztulása és Gedalja meggyilkolása után a júdeaiak Jeremiással együtt magukkal vitték Egyiptomba. A hagyomány szerint ott halt meg. **

BL:133.

A lexikon kora

A lexikon a budapesti Pálos Könyvtárban készült 1980 és 2013 között. A honlapon a korabeli szócikkek olvashatók, az újabb eseményeket, kutatási eredményeket a szócikkek nem tartalmazzák.