🡰 előző
Magyar Katolikus Lexikon > B > bárány
következő 🡲

bárány (gör. amnosz, lat. agnus): egy évesnél fiatalabb →juh. Az ártatlanság, szelídség, a kiszolgáltatottságot megadóan viselő magatartás jelképe. - 1. A ÓSz-ben Ábel áldozataként tűnik föl először (Ter 4,1-4), s a kivonuláskor lesz mint húsvéti ~ a legfontosabb áldozati állat (Kiv 12,1-20). Ozeásnál a szelídség (4,16), Jeremiásnál a haragtól való mentesség (11,19), Izaiásnál a türelem (53,7), a zsoltárokban és a Bölcsesség könyvében az öröm jelképe (113,4). Az Ez 34: a nép, akinek az Úr az igaz pásztora. A Ter 22-ből vezették le a reggeli és esti ~áldozatot. Móriah hegyét azonosították Sion hegyével, s a jeruzsálemi tp. áldozati oltárának előképe volt Ábrahám oltára (1Krón 3,1). A ~ már Kr. e. 1. sz: Ábrahám áldozatára is emlékeztetett a húsvéti ünnepeken (a Jubileumok kve 17,15; 18,3 szerint Ábrahám is Niszán 14-én mutatta be áldozatát): Izsák csodálatos megmenekülésében Izrael Egyiptomból való, ill. végső szabadulását látták; a megváltást hirdető sófár hangja az Ábrahám által föláldozott kos szarvából készült (Zak 9,14). - 2. Az ÚSz-ben a ~ok a keresztények, akik ismerik Jézus hangját (Jn 10). Ker. Szt János az Isten ~aként mutatta be Jézust (1,29); s számos utalás van a húsvéti ~ra (1Kor 5,7; Pt 10,22; 11,28; 13,11; 1Pt 1,19). Amikor Jézus a teste (gör. húsa) evéséről beszél (Jn 6,53), vsz. a húsvéti ~hoz mint előképhez hasonlítja magát. Később az előkép szimbólum lett, és a Jel-ben a ~ önállóan cselekszik: a trónon ül (22,1), fölnyitja a könyvet (6,1; 8,1), pásztorként vezeti a nyájat (7,14), menyegzőre hív. A megölt, mégis élő ~ a föltámadott Úr (5,6) jelképe. - 3. Az egyházatyáknál a ~ áldozata minden áldozat beteljesedése. A Ter 22-t összevonták az Iz 53,7-tel, s a szarvainál fogva a bozótban fönnakadt kos a keresztre feszített Úr előképe. Már Szardeszi Melitón összekapcsolta a föláldozott kost és a leölésre vitt, szótlan ~t, a Móriah hegye nála is azonos a Sion hegyével. Origenész az első, aki mind a kost, mind Izsákot Krisztus előképének tekinti. Szt Polikárp „Hátratett kézzel és megkötözve olyan volt, mint a nagy nyájból való, áldozatra szánt, jeles kos (Lev 5,15), Istennek készített, kedves, egészen elégő áldozat” (Szenvedéstört.). - A kost összekapcsolták az →engesztelési napon föláldozott bakokkal is, oly módon, hogy a 2 bak Krisztus két eljövetelét szimbolizálja. Az 5. sz. első felében antiochiai és alexandriai íróknál a 2 bak a Krisztusban levő 2 természetet jelenti. - Nazianzoszi Szt Gergely húsvéti beszédében összefoglalja a ~szimbolika minden vonatkozását: a ~ az ártatlanság jelképe, bűntelen áldozatként a régi mezítelenséget, azaz Ádám bűnösségét megszüntető öltözet, a halhatatlanság ruhája; alakjához kapcsolódik az →év, az Igazságosság Napja, a →koszorú fogalma. - A húsvéti ~, a legkorábbi Krisztus-, s egyben eucharisztikus szimbólum kialakulásának alapja: Jézus az előkészületi napon halt meg; a húsvéti ~t is kereszt alakban kifeszítve sütöttek meg; a paszkha szót passioként (szenvedés) értelemezték. Minthogy Jézus halála előtt maga is elköltötte a húsvéti vacsorát, ami a szinoptikusoknál szinte fontosabb, mint Krisztus halálának körülményei, a keresztény tradícióban a ~ az új exodus, az ÓSz-ből az ÚSz-be való átmenet szimbóluma lett (vö. András apostol szenvedése c. apokrif imádság).- A ~ egyéves kora a lat. atyáknál az Úr kegyelmének esztendeje (vö. Lk 4,19; Iz 61,2). - A leölt, mégis élő ~ alapja lett a →doketizmus tévedésének is, és a gnosztikusok kedvelt jelképe lett (de törölték a „húsvéti” jelzőt, s az ÓSz-i vonatkozásokat).

- 4. Ikgr-ja elsősorban a Jel látomásaira épült: ábrázolták trónon (5), a paradicsomi hegyen (14,1; 22,1) keresztdicsfénnyel v. →Krisztus-monogrammal, a lába alatt fakadó →paradicsomi folyókkal, az új világ uraként (az új teremtésre utaló csillagos háttérrel); apostol~okkal (Róma, S. Clemente-baz. apszismozaikja, Szt Marcellin és Péter katakombája). Már a 4. sz: szerepel fölemelt első lábbal, ami eukharisztikus ~ábrázolás (utalás Mk 6,41-re: Jézus megáldotta a kenyeret). - A ~nak mint Krisztus szimbólumnak kizárólag ker. gyökerei vannak, s nem azonosítandó a más képábrázolásokon látható juhokkal. Mindig a győztes Krisztus jelképe, ezért az erő és hatalom jelével, szarvakkal ábrázolták. Fejét rendszerint hátra fordítja, vsz. annak érzékeltetésére, hogy a ~ visszanéz a követőire. - Az egyik leghíresebb ~ábrázolás a ravennai San Vitale-tp. mennyezetmozaikján látható, csillagos háttérrel és évszak-koszorúval, amelyet 4 angyal tart, ahogyan a dicsőséges kereszt ábrázolásokon is rendszerint találkozunk a →négy élőlénnyel, hiszen a kereszt, ill. a ~ trónjáról van szó. A ~ tehát ~ nem egyszerűen a megtestesült Ige szimbóluma, hanem a dicsőséges, trónon ülő (álló) ~ (szarva van!); ugyanakkor áldozat is a szenvedés jeleivel, s ő az „oroszlán Júda törzséből” (Jel 5,5-6). - A fehér ~ megjelenik Ábel áldozatát ábrázoló képeken is, amint Ábel 2 kezével magasba emeli, hogy az oltárra helyezze (Ravenna). - A jó Pásztor ábrázolásokon a ~ jelentheti a bűnbánót, a megtalált ~t, a megmentett lelket. Mivel a ~ pásztor is (Nüsszai Szt Gergely: Apollinarisz ellen), s a pásztor kezében kereszt a bot, gyakran ábrázolták a ~t is kereszttel. - A törv. szerint a húsvéti ~ „egyéves” volt, s ennek alapján a ~ csillagképpé lett. Az apostolok gyűrűjében szintén az évet jelenti, a tizenkét apostol a tizenkét hónapot, s az esztendő magában hordja a visszatérés gondolatát, de az örökkévalóságét is. -692: a trullai zsin. megtiltotta a ~ábrázolást, de Ny-on tovább élt (Róma, Szt Cecília- és Praxedes-baz-k mozaikjai, 9. sz.). A kk-ban a ~ megjelent a körmeneti keresztek hátoldalán, a tp-kapu timpanonjában és a boltozati záróköveken (Krisztus a szegletkő jelentéssel). A nagyobb ~-kompozíciók közül a legjelentősebb a →Bárány imádása és a →Mindenszentek típus. Ekkor alakult ki az a képtípus is, amelyen a ~ oldalsebéből egy kehelybe ömlik a vére; a kelyhet olykor az Egyh. allegóriája tartja (Aschaffenburgi Sacramentarium, Fulda, 980 k.). A Szt Család és →Szent Anna harmadmagával képeken az itáliai reneszánszban a kis Ker. Szt János néha ~nyal játszik. - Ábel, Ámosz próf., Ker. Szt János, Róm. és Montepulcianói Szt Ágnes, Corsini Szt András, Szt Coletta, Szt Joachim, Szt Kelemen p., Szt Vendel attrib-a. →Isten Báránya. - 5. Mo-on néhány 13. sz. tp. (Zalaháshágy, Domonkosfa) timpanonjában ~ helyett zászlós oroszlán van. A 16. sz. óta a m. ref. egyh. és Debrecen városának címerében szerepel. A sz. végén a váradi jezsuita missz. a ~ képét ördögűzésre használta. A barokk korban oltárok dísze lett. Apor Péter említi, hogy a kolozsvári jezsuita koll. diákjai húshagyókeddi vendégeskedésük alkalmával rózsafüzért, sztképet és ~képet kaptak ajándékba. A 18. sz: a pécsi jezsuiták hatására Baranya vm-ben elterjedt a ~ nyakéremként való viselése. A 18-19. sz: m. hímzéseken, faragásokon, bokályokon fordul elő, de a ~t olykor oroszlán v. ló helyettesíti (bukovinai székely szálánvarrott párnavégek). V.J.-P.I.-**

Művészi ipar 1890. (Szendrei János: Anabaptista eredetű régi alakos hímzések) - Regnum 1940. (Bogyay Tamás: Isten Báránya) - Liturgikon Bp., 1955. - Bálint 1976:325. - MNL II:649. - Sachs 1980:233. - Testini 1985:1161. (további irod-mal) - Vanyó 1988:202.

Bárány Ignác (Pápa, Veszprém vm., 1833. júl. 6.-Csáktornya, 1882. júl. 7.): tanítóképző intézeti igazgató. - Veszprémben, Pesten, Budán és Szabadkán tanult. 1849: atyjával együtt honvéd lett. 1857: főelemi tanítói, majd képzőint. képesítést nyert. 1858: Szegeden, 1861: Pesten a tanítóképző tanára, 1869: a csurgói, 1879: a csáktornyai áll. tanítóképző ig-ja. Szerepe volt a kat. tanítóképzők korszerűsítésében. Tankv-eket írt az 1868: népokt. törv-nyel elrendelt 6 o-os kat. el. népisk-k számára, melyeket 1870-1920: a nemzetiségek nyelvén is többször kiadtak. 1862-65: szerk. a kat. szellemű Tanodai Lapok c. ped. szaklapot, 1864-65: az első kat. ifj. lapot, az Isk. Kistükör-t és 1866-67: az Iskolabarát c. népművelési közl-t. - M: Szellem és szellemi nev. Pest, 1860. - Szemléltető okt. Uo., 1860. - Olvasás tanmódja. Uo., 1863. (3. kiad. Uo., 1874) - Vezérkv. az elemi nyelvoktatás kezeléséhez. Uo., 1865. - Tanítók kv-e. Rendszeres kalauz a nev. és tanítás vezetésére... Uo., 1866. (6. kiad. Uo., 1887) - Nyelvgyakorlatok. 3 füz. + 3 kidolgozott füz. a tanárok számára. Uo., 1866-69. - M. nyelvkv. Uo., 1868. - Olvasó- és képzőkv. Uo., 1869. (4. átd. kiad. Uo., 1890) - Abécés és olvasó kv. kath. népisk-k számára. Uo., 1869. - Mo. tört. elbeszélésekben. Pest, 1870. - Első olvasókv. Uazzal. Uo., 1870. (15. kiad. Uo., 1888) - Második olvasókv. Uazzal. Uo., 1870. (22. kiad. Uo., 1888) - Harmadik olvasókv. Zelliger Józseffel. Uo., 1871. (22. kiad. Uo., 1888) - Negyedik olvasókv. Uazzal. Uo., 1871. (13. kiad. Uo., 1889) - Vezérkv. a SZIT által kiad. ábécés és első olvasókv. módszeres tanításához. Bp., 1874. - Ötödik olvasókv. Uo., 1879. (6. kiad. Uo., 1888) M.I.

Szinnyei I:549. - Pallas II:624. - Somogyi Helikon 1928:18. - Gulyás II:337.

Bárány Lukács (Szamosújvár, Belső-Szolnok vm., 1841. aug. 4.-Szamosújvár, 1920. máj. 6.): örmény katolikus főesperes. - A gimn-ot Marosvásárhelyt és Kolozsvárt végezte. 1859: beiratkozott a gyulafehérvári teol-ra. 1864: Bécsben pappá szent. és s-lelkész lett Szamosújvárt. 1862-79: tanár a szamosújvári örm. kat. algimn-ban. 1879: kinevezték szamosújvári plnossá és az örm. kat. el. isk. ig-jává, 1880: uo. az örm. kat. algimn. ig-ja. 1889: összegyűjtette és kiadatta az erdélyi örm. egyh. énekeket. 1894: főesp., 1899: helyreállíttatta a 175. é. Salamon-tp-ot és kibővítette Világosító Szt Gergely kpnájával. 1900: tb. knk-nak nevezték ki. 1903: építtette az örm. kat. leányárvaházat és helyreállíttatta a temető kpnáját. - Az Armeniában 22, főleg örm. egyh. tárgyú cikke jelent meg. K.D.

Armenia, 1894.1. sz. (Szongon Kristóf: B. L.) - Újság (Kolozsvár), 1911. VI. 19. (Merza Gyula: B. L.) - Gulyás II:341.


Bárány József (Varsány, Nógrád vm., 1935. ápr. 26.–): missziós plébános. – 1949–53: a bpi Mélyépítőipari Technikumban tanult. 1953: Bpen a Földalatti Vasúttervező, a Földmérő és Talajvizsgáló, majd a Mélyépítési Tervező Irodában technikus. 1955: az esztergomi főegyhm. kispapja, a teol-t Esztergomban végezte, 1960. VI. 19: itt szent. pappá. Bpen a Szt György lelkészség (X. ker.), 1962: a Szt László pléb. (XIII. ker.), 1967: a balassagyarmati Don Bosco lelkészség, 1968: Bpen a Szt Mihály pléb. (XIII. ker.) kp-ja. 1969: pléb-hoz nem kötött lelkipásztor Bpen. – 1971. X. 29: látogatás és tanulmányút szándékával Au-ba, majd Párizsba ment, s mivel tanulmányút-kérelmét elutasították, 1972. III. 4: Innsbruckban pol. menedékjogot kért. Közben, 1971. XI. 5–1972. I. 15: a testvérénél DNy-Afrikában, majd Fro-ban, Münchenben, Straubingban és Linzben volt. III. 4–X. 6: Innsbruckban, a Mindszenty diákotthonban nyelvet tanult, várta a pol. menedékjog megadását. XII. 15: ravensburgi székhellyel D-Württenberg, 1974. VI. 6: D-Afrika, 1975. VI. 15: ismét D-Württenberg m-jainak lelkésze. 1976. VIII. 1: Silz–Petersbergben (Au.) a Szent Angyalok Művében jelölt. 1978. VI. 6: a párizsi M. Kat. Missz. kp-ja. 1980. X. 1: Hamburg székhellyel az osnabrücki és hildesheimi; 1990. III. 1: a bambergi, eichstätti, regensburgi és augsburgi egyhm-kben élő m-ok lelkésze (2005: is). – Szerk. a Missz. Körlevelet, 1970: havonta, 1990–: 3–4 havonta, kb. 20 old., szétküldi 2500 pld-ban. s.k.

A lexikon kora

A lexikon a budapesti Pálos Könyvtárban készült 1980 és 2013 között. A honlapon a korabeli szócikkek olvashatók, az újabb eseményeket, kutatási eredményeket a szócikkek nem tartalmazzák.