barbár (szanszkritül barbaras, 'dadogó'): a görög szóhasználatban értelmetlen hangokat adó lény, az idegen, aki a görögök számára ismeretlen nyelvet beszél; a szónak némi rosszalló színezete is van (vö. ApCsel 28,2.4; 1Kor 14,11; Zsolt 114,1). Elsősorban azonban azok ~ok, akik a gör. művelődés körén kívül esnek, így a rómaiak is, ha a gör. kultúrát nem ismerik, ill. nem birtokolják (Róm 1,14; Kol 3,11). - A gör. szemlélettel párhuzamosan a zsidó irod-ban (egészen Josephus Flaviusig és Philóig) a ~ minden nem zsidót jelent; vsz. már a 2Mak 2,21 ilyen értelemben használja, s ehhez csatlakozik a Róm 1,16 is, ahol a zsidó és görög áll egymással szemben, holott másutt a zsidó és a →pogány (vö. 3,29; 9,24; vö. Gal 2,7 skk.) szokott ellentétben állni. - Általában véve ~ a műveletlen, durva, faragatlan ember. **

BL:130.