🡰 előző
Magyar Katolikus Lexikon > B > barna
következő 🡲

barna: a földre (lat. humus) és a hervadó lombra emlékeztetve az →alázat (lat. humilitas), a →bűnbánat, a vezeklés, az önmegvetés és a világtól való elfordulás színe. - Szerz-ek (pl. ferencesek, kapuc-ok) habitusának színeként a világ megtagadására, az engedelmesség erényére és a szegénységre is utal. A 9-15. sz. műv-ében passióképeken gyakran látunk ~ ruházatot. Ha a kis Jézus ~ ruhát visel, ez arra utal, hogy Ő hordozza a világ bűnét. A jászol és az Úr sírja olykor vörösesbarna márványból van. Egy fr. miniatúra barna ruhában mutatja Jézust megkísértetése idején. **

Lipffert 1976:87 - Sachs 1980:130. - KML 1986:293.

A lexikon kora

A lexikon a budapesti Pálos Könyvtárban készült 1980 és 2013 között. A honlapon a korabeli szócikkek olvashatók, az újabb eseményeket, kutatási eredményeket a szócikkek nem tartalmazzák.