befogadás: a teremtett létezők →nyitottságának aktusa. - 1. a lét befogadása: →keletkezés, →létezés. - 2. az emberi →megismerés útja, mely az →érzékeléssel kezdődik, az értelmi →megértéssel folytatódik és az emlékezetben való elraktározással fejeződik be. - 3. A hit útja, melyhallomásból ered az értelem meghajlásával („Isten kedvéért igaznak fogadom el”), az engedelmességből fakadó jótettekkel folytatódik, s az örök életben teljesedik be. A hit ~a lelki szegénység függvénye. A hit igazságának megismerése ugyanis inkább alázat és becsület, mint szubjektiv nézőpontok szerinti boncolgatás dolga. - Mária is először a fülén keresztül fogadta az Igét, s ezt követte a test szerinti ~. Jézus Krisztus „kiüresítve önmagát” azt akarta, hogy a legkisebbek, a hajléktalanok, ruhátlanok ~ában szolgáljunk neki (Mt 25,35; 18,5). A Lélek csak ~sal nyerhető el, s e ~ teszi Krisztus és egymás társaivá a keresztényeket (ApCsel 1,8; 2,38; 10,47; 19,2; Jn 7,39; 20,22; Róm 8,15; 1Kor 2,12; Gal 3,2.14). A ~t azonban meg kell előznie a kérésnek (Mt 7,7). A föltámadás Krisztus bírói ítéletének és jutalmának ~a lesz (Mk 12,40; 1Kor 3,8.14). **

Schütz 1988:27.