🡰 előző
Magyar Katolikus Lexikon > B > bika
következő 🡲

bika (lat. taurus): tágabb értelemben a nagy kérődzők, tulkok, szarvasok és egyéb nagy növényevők (elefánt, zsiráf), szoros értelemben (s a továbbiakban) a szarvasmarha hímje. - 1. Az állatövben a Kos és az Ikrek között van a helye annak a ~nak, amely a mitológia szerint átúszott a tengeren, hátán Europával; márc. 22-ápr. 21: a ~ v. Szt György hava, tavaszutó. Az asztrológusok az achátot tartották e csillagjegy kövének. - 2. Erőteljes testalkata miatt az ókortól a szt állatok közé tartozott (→Ápisz, →Baal); az erő és a termékenység, olykor a féktelen indulat és a nyers erő jelképe. Ezekiel próf. látomásában (Ez 1,5-10) a 4 élőlény közül (→evangélistaszimbólumok), a ~ Isten erejének jele. Krisztusra vonatkoztatva utalás áldozati halálára. A fiatal ~ az ÓSz-ben a legnemesebb áldozat, az emberi élettel egyenértékű. Az →érctenger 12 ~ját mint áldozati állatot tekintették; a ker. ikgr-ban a 12 ap. előképei, akik a világ népeit megkeresztelték és vt-k lettek. A 9-15. sz. műv-ében az éjszaka szimbóluma. Templomkapukon az oroszlánnal együtt Krisztus feltámadását jelenti, egyébként a türelem és az állhatatosság jelképe. Szt Blandina, Izidor, Lukács, Perpetua, Saturninus, Synesius, Szilveszter p., Theopompus és Szt Vendel attrib-a. Szt Eusztákot rokonaival izzó bronz ~ban ábrázolták. **

Lipffert 1976:43. - Kirschbaum II:478; III:551. - Sachs 1980:321. - Petz I/1:508. (s.v. csillagzatok) - BL:168.


bika (lat. taurus): tágabb értelemben a nagy kérődzők, tulkok, szarvasok és egyéb nagy növényevők (elefánt, zsiráf), szoros értelemben (s a továbbiakban) a szarvasmarha hímje. – 1. Az állatövben a Kos és az Ikrek között van a helye annak a ~nak, amelynek hátán a mitológia szerint Europa úszott át a tengeren; márc. 22–ápr. 21: a ~ v. Szt György hava, tavaszutó. Az asztrológusok az achátot tartották e csillagjegy kövének. – 2. Erőteljes testalkata miatt az ókortól a szt állatok közé tartozott (→Ápisz, →Baal); az erő és a termékenység, olykor a féktelen indulat és a nyers erő jelképe. Ezekiel próf. látomásában (Ez 1,5–10) a 4 élőlény közül (→evangélistaszimbólumok) a ~ Isten erejének jele. Krisztusra vonatkoztatva utalás áldozati halálára. A fiatal ~ az ÓSz-ben a legnemesebb áldozat, az emberi élettel egyenértékű. Az →érctenger 12 ~ját mint áldozati állatot tekintették; a ker. ikgr-ban a 12 ap. előképei, akik a világ népeit megkeresztelték és vt-k lettek. A 9–15. sz. műv-ében az éjszaka szimbóluma. Templomkapukon az oroszlánnal együtt Krisztus feltámadását jelenti, egyébként a türelem és az állhatatosság jelképe. Szt Blandina, Izidor, Lukács, Perpetua, Saturninus, Synesius, Szilveszter p., Theopompus és Szt Vendel attrib-a. Szt Eusztákot rokonaival izzó bronz ~ban ábrázolták. **

Lipffert 1976:43. – Kirschbaum II:478; III:551. – Sachs 1980:321. – Petz I/1:508. (s.v. csillagzatok) – BL:168.

A lexikon kora

A lexikon a budapesti Pálos Könyvtárban készült 1980 és 2013 között. A honlapon a korabeli szócikkek olvashatók, az újabb eseményeket, kutatási eredményeket a szócikkek nem tartalmazzák.