🡰 előző
Magyar Katolikus Lexikon > B > bizonyosság
következő 🡲

bizonyosság (lat. certitudo): minden →kétséget kizáró, közvetlen belátásra épülő biztos tudás. - Fajtái: 1. a mindennapi élet által megkövetelt erkölcsi ~. 2. a termtud-ban és a fil-ban szükséges elméleti ~, amely belátható elvekre (→axióma) bizonyított tételekre támaszkodik. Legmagasabb fokú ~ ezen belül a matematikai, amely az egzaktság (tudományosság) eszményét jelenti számos fil. (Platón, Cusanus, Leibniz, Pascal, Spinoza) szerint is. Ezzel szemben a szellemtud-ok tapasztalati ~on nyugszanak és a mindennapi élettel vannak kapcsolatban. - A ~gal kapcsolatban a fő probléma az igazság biztos voltának és az ismeret tárgyi eredetének kérdése. Szt Ágoston kora kételkedőivel szemben rámutatott az ön~ra, és az igazságot végeredményben Istenre vezette vissza. Az újkorban a tudatossággal kapcsolták össze a ~ot. Descartes a kételyt szintén valamiféle ön~gal véli legyőzni (Cogito ergo sum), Kant már úgy látta, hogy jó néhány öröknek tartott igazság (még Isten léte is!) csak a megismerő számára ~, tárgyilag (mint →Ding an sich) nem bizonyítható. Ettől kezdve sokan hajlanak arra, hogy a megismerő alanyt (szubjektum) tegyék meg a tárgyi igazság mércéjének. Az újskolasztika azzal próbálta helyreállítani az egyensúlyt, hogy az ismeretelmélet létrendi gyökereire mutat rá, s az igazságot - a kk. bölcselet nyomán - a lét és a gondolkodás összhangjának tekinti (tárgyi ~), uakkor nem zárja ki a szubjektív szempontokat sem (alanyi ~), figyelembe veszi a ~ot kereső személyi érettségét is. Cs.I.

LThK IV:874.

A lexikon kora

A lexikon a budapesti Pálos Könyvtárban készült 1980 és 2013 között. A honlapon a korabeli szócikkek olvashatók, az újabb eseményeket, kutatási eredményeket a szócikkek nem tartalmazzák.