🡰 előző
Magyar Katolikus Lexikon > B > bogáncs
következő 🡲

bogáncs, útszéli (lat. Carduus acanthoides): a fészkesek családjába tartozó gyomnövény, a köznyelvben sok más, hasonló megjelenésű, szúrós növény gyűjtőneve. Gömbalakú, szúrós fészekvirágzata van. Parlagon hagyott földeken, útszélen terem, magvát a szél szórja szét. Kiszorítja a hasznos füvet. Két fajtája, az Onopordon acanthium és a →máriabogáncs (Silybum marianum) gyógynövény volt. - A 9-15. sz. műv-ében a földi szenvedés képe, kedvelt díszítő elem a Megváltó és vt. képeken, főleg a kv-fest-ben. A rózsaszín virágú, magas növésű ~ Krisztus és a vt-k mellett szenvedéseik nagyságára utal, ill. arra, hogy minél többet szenvedtek, annál nagyobbak lettek. A keresztrefeszítés-képeken a ~ a Rossz jelképe.Szimbolikus értelmezése (jót elfojtó rossz) gyakran azonos a bojtorjánéval (vö. Lk 8,4-15). S.J.

Lipffert 1976:55. - Sachs 1980:284.

A lexikon kora

A lexikon a budapesti Pálos Könyvtárban készült 1980 és 2013 között. A honlapon a korabeli szócikkek olvashatók, az újabb eseményeket, kutatási eredményeket a szócikkek nem tartalmazzák.