burgundok: a mai Norvégia ter-éről származtak, Kr. u. az 1. sz: tűntek föl mint a →vandálok népcsoport egyike a Balti-tenger térségében. A Visztula középső szakasza mellől a 3. sz: indultak Ny felé. Az alamann törzsek oldalán 260: megpróbáltak átjutni a Római birod. határán, de ez nem sikerült. A Rajnát csak 406: léphették át, 411: Jovinus trónbitorló szövetségesei voltak, majd Honorius cs. (ur. 395–423) 413: szövetséget kötött velük, és Galliának a Rajna felé eső területén telepedhettek le. A →hunok 436: megtámadták őket, Guntarius kir-t megölték, a kir. ház megsemmisült, s a nép D felé vándorolt. A birod. 443: újabb szövetség alapján előbb az alamannok, majd 456: az Ibériai-fszg-en a →svévek ellen vette igénybe harcosaikat. Közben a hunok támadásának tetőpontján, 451: Róma oldalán harcoltak. Ekkortájt telepedtek le a mai Genf környékén. 457: meghódították Lyont, majd békésen tovább terjeszkedtek a Rhône vidékén, mert a gall-római arisztokrácia mindig hű szövetségest látott benük, s katonai jelenlétüket a béke zálogának tekintette. Kétfejű államot hoztak létre: a kir. Lyonban, a trónörökös Genfben tartotta székhelyét. – A ~ stratégiailag fontos területen laktak, s szám szerint túl kevesen voltak ahhoz, hogy ellen tudjanak állni a tőlük D felé megtelepedett nyugati →gótok és a →frankok támadásainak. – A ~ eredetileg minden bizonnyal a ker. hit kat. formájával találkoztak a Rajna vidékén. A nyugati gótok hatására lettek →ariánusok. I. Hilperik, a lyoni birod. megalapítója, jóllehet ariánus volt, kat. nőt vett feleségül. Védelmezte a Jura hegységben élő kat. szerz-eket, Patianus lyoni pp. barátja volt. Unokaöccse, Gundobád (ur. 480?–516), bár szintén ariánus volt, majdnem gall-rómainak tekinthető. Tours-i Szt Gergely nem kedvelte az ariánusokat, őt mégis megdicsérte az őslakosságnak védelmet nyújtó törvénykezéséért. A burgund kirság kat. pp-einek szellemi vezére, Szt Avitus jó kapcsolatot tartott fönn vele anélkül, hogy a kat. hitből engedményeket tett volna. A barbár népek törv-ei közül a ~é (Lex Gombada) volt a leginkább római szellemű. Gundobád kir. nem tagadta meg ugyan ariánus hitét, de az Egyh-nak adminisztratív életéhez, pasztorális munkásságához teljes szabadságot engedélyezett. A trónörökös, Sigismund, (Szt) Zsigmond 505: katolizált, ennek azonban nem volt akkora hatása, mint amit a nagyjából ekkor történt másik megtérés, Chlodvig megkeresztelkedése vont maga után, mert Sigismund még nem birtokolta a hatalmat. – A burgund kirság fönnmaradásához e pozitív tények nem mutatkoztak elegendőnek, mert a belső háborúság (trónviszály) mellett É-i és D-i szomszédaik egyaránt a vesztükre törtek. A frank uralkodó, Chlodvig felesége hiába volt a burgundi kir. unokahúga, 500 k. a frankok megtámadták a ~at, és pol. befolyásuknak tulajdonítható, hogy azok a vouilléi csatában az ő oldalukon harcoltak D-i szomszédaik, a nyugati gótok ellen (507). A burgund nép Zsigmond alatt (ur. 516–524) lett katolikussá. Ez a nyugati gótok ellenségességét tovább szította, és a gótok 523: elfoglalták a burgund kirság D-i részét. A frankok siettek kihasználni a kedvező pol. helyzetet, Chlodvig Orleans-ban székelő fia, Chlodomer Zsigmondot elfogatta és meggyilkoltatta. Godomar volt az utolsó burgund kir., aki 524: még sikerrel verte vissza a frankok támadását, de Autun mellett 532: vereséget szenvedett, s 533–534 táján ismeretlen körülmények között eltűnt. A frankok ekkor birtokukba vehették a régóta áhított területet, ám pol. bölcsességtől vezérelve a burgund nemzetiséget és sajátos intézményeit azok pol. függetlenségének megszűnte után is tiszteletben tartották. A sajátos burgund nemzeti örökség a meroving Gallia által szolgáltatott keretekben virágzott tovább. Az Egyh. tehát nyugodtan dolgozhatott a kat. frank és burgund népek hitének elmélyítésén. T.J.

Török 1999. I:106.