🡰 előző
Magyar Katolikus Lexikon > B > buzdítás
következő 🡲

buzdítás (gör. paraklészisz, lat. exhortatio): pozitív hatás az erősebbtől a gyengébbre, a nagyobbtól a kisebbre; szorosabb értelemben az ember képességeinek fölismerésére és használatára irányuló ösztönzés, önmagára ébresztése, jóra lelkesítése. Történhet szóval, példával (ez a legfontosabb), tekintettel, segítségnyújtással. - A Szentírásban a ~ megtalálható a →papi beszédekben (MTörv 4-11), a próféták szavaiban (pl. Iz 1,16) és a →bölcsességi könyvekben. Eszter, Judit, a Makkabeusok anyja a ~ nagy tanúi. - Az ÚSz-ben Ker. Szt János folytatja a hagyományt (Lk 3,18); Jézus egész lénye és élete ~ a megtérésre és a követésre. Szt Pál leveleinek, s a mindenkori evangelizációnak alapvető célja a ~ (1Kor 14,3; 2Tim 4,2; Tit 1,9; 1Tessz 3,2; 2Kor 5,20; Zsid 13,22 stb). - Teol. szempontból a ~ a Szentlélek műve, tárgya a →tökéletességre törekvés (Mt 5,48). Maga a szó egyszer fordul elő a →karizmák fölsorolásában (Róm 12,8), szinonimái (bátorítás, lelkesítés, sürgetés, késztetés) azonban igen gyakran. Egymás ~a a ker-ek mindenkori feladata **

BL:163. - Schütz 1993:44.

A lexikon kora

A lexikon a budapesti Pálos Könyvtárban készült 1980 és 2013 között. A honlapon a korabeli szócikkek olvashatók, az újabb eseményeket, kutatási eredményeket a szócikkek nem tartalmazzák.