🡰 előző
Magyar Katolikus Lexikon > B > bábsütő
következő 🡲

bábsütő, bábos, mézeskalácsos (lat. ceroplasta, ném. Lebzelter): délnémet eredetű, a →péktől elkülönült, Magyarországon a 15. sz. során meghonosodott →kézműves mesterség. A ~k először a Felvidéken jelentek meg, később az Alföldön is megtelepedtek. - A ~ liszt, méz, cukor, tojás, víz, tej és festék anyagokból szita, kavaróteknő, gyúrópad, sütőlap és kemence alkalmazásával a pék művéhez hasonlóan előkészített tésztából ütőfával (forma) hagyományos alakú mézesbábot, majd szaggatóval díszített édestésztát készít. - A ~k gyakran közös →céhben dolgoztak viaszgyertyákat és búcsúk fogadalmi viasztárgyacskáit (offerák) előállító mesterekkel (viaszöntő). Kb. egy tucat céhszervezetük ismert. - Védősztjük általában Szűz Mária volt, de a pesti céhnek pl. Szt Ambrus pp. (nyilván a méhekkel kapcsolatos legendája miatt). N.P.

Céhkat. 1975. - Bálint I:51.

A lexikon kora

A lexikon a budapesti Pálos Könyvtárban készült 1980 és 2013 között. A honlapon a korabeli szócikkek olvashatók, az újabb eseményeket, kutatási eredményeket a szócikkek nem tartalmazzák.