🡰 előző
Magyar Katolikus Lexikon > B > bánság
következő 🡲

bánság: 1. a középkori magyar állam déli határainak külső védelmét biztosító tartomány. A ~ok láncolatot alkottak a Száva-Duna összefolyásától az Olt torkolatvidékéig. A katonai és polg. ügyek irányítója a kir-nak közvetlenül alárendelt →bán (aki →zászlósúr) volt. A ~ a nevét rendszerint a várról kapta, amelyben a báni székhely volt. Így volt a barancsi, bodonyi, jajcai, kussói, macsói, nándorfehérvári, ozorai, sói, szörényi, szrebernyiki és a Horvát-Szlavón-Dalmát ~. A török hódítás fokozatosan fölszámolta a ~okat, s az intézmény 1521: a nándorfehérvári, 1524: a szörénytornyai, 1527: a jajcai vár elestével megszűnt - Az utóbb alakított karánsebesi és temesi ~ot belső határvédelmi célokra szervezték, míg az 1921. X: a Lajtabánság megalakítása próbálkozás volt Ny-Mo. m. voltának megtartására. - 2. A trianoni békeszerződés után a Szerb-Horvát-Szlovén Kirsághoz csatolt m. ter-eken 1929: a vm-ket megszüntetve új közigazg. egységként ~okat szerveztek: Drávai, Dunai, Moravai, Szávai, Tengermelléki, Vardari, Vrbászi, és Zentai ~, élükre bánt állítottak. Ekkor szűnt meg az állítólag szláv gyökerű m. vm-rendszer a második szláv utódállamban is. A horvát önállósulási törekvések elérték, hogy 1939: a szávai, a tergermelléki ~ból, valamint 8 járásból megalakították a némileg önálló horvát ~ot. 88

A lexikon kora

A lexikon a budapesti Pálos Könyvtárban készült 1980 és 2013 között. A honlapon a korabeli szócikkek olvashatók, az újabb eseményeket, kutatási eredményeket a szócikkek nem tartalmazzák.