báró: a középkori Magyarországon a nemesség legfelső rétegéhez tartozó úr. - Az elnevezés II. András korában (1205-35) tűnt föl, amikor a főurak hatalma erősen megnövekedett. Szűkebb értelemben ~nak a kir. főtisztségeket viselő urakat nevezték. Ezek az igazi bárók (veri barones); előjoguk a magasabb vérdíj, az özvegyüknek járó magasabb hitbér (mindkettő a nemesekének kétszerese). Esküjük tízszer annyit ért, mint a többi nemesé. - A 14-15. sz: ~nak nevezték azokat a főurakat is, akiket a kir. a nagyobb kir. tanácsba meghívott (barones naturales, barones solo nomine), s az olyan nemest is, aki saját zászlója alatt →bandériumot vezetett. - A Habsburg kir-ok idején a ~ság családi örökös címmé vált, egyesült a nálunk is adományozott ném. liber baro ranggal, és az örökös főrendek legalsó csop-ja lett. A ~k a főrendiház tagjai voltak, de az 1885 u. ~vá kinevezett személyek csak a főrendiházi tagság külön adományozása esetén. E korszakban I. Ferenc József polg. származásúaknak, sőt zsidóknak is adott ~i címet. - Rangkoronájuk 12 ágú, amelyből a címerpajzson 7 látszik. B.A.

Schiller Bódog: Az örökös főrendiség eredete Mo-on. Bp., 1900. - Kempelen Béla: M. nemesi alm. Uo., 1910. - Kincses kalendáriom Uo., 1911:378. - Kempelen Béla: M. főrangú családok. Uo., 1931. - Fügedi 1986.