🡰 előző
Magyar Katolikus Lexikon > B > békeszeretet
következő 🡲

békeszeretet: a →béke, a békesség megteremtésére, megőrzésére irányuló törekvés. - Az a fölismerés táplálja, hogy a közösségi élet csak akkor virágozhat, ha azt egyetértés és rend uralja. (A béke Szt Ágoston szerint a rend nyugalma.) Már az →igazságosságra való törekvés is a békéhez vezet, a ~ azonban a szeretetből születik, melynek lényege az egységre törekvés, és az egységért végzet okos →önmegtagadás. A ~ ugyanakkor nem zárja ki a jogvédelmet, és nem azonos a gyöngeségből fakadó engedékenységgel, nemtörődömséggel. ~ csak abban az emberben lehet, aki tiszteletet érez embertársai iránt, elismeri jogaikat, véleményüket tiszteletben tartja, az „aranyszabály” szerint cselekszik (Mt 7,12). - A ~et az embernek a családban kell megtanulnia és a mindennapjaiban, hivatása gyakorlásában, társad. életében is törekednie kell rá. A ker. ember számára a ~ erkölcsi feladat (Mt 5,23; Róm 12,18; 14,19; Ef 2,14; 4,3; Zsid 17,14; Jak 3,18; 1Pt 3,11). Jézus Krisztus boldognak mondja azokat, akik a békességre törekszenek (Mt 5,9). H.L.

LThK IV:373.

A lexikon kora

A lexikon a budapesti Pálos Könyvtárban készült 1980 és 2013 között. A honlapon a korabeli szócikkek olvashatók, az újabb eseményeket, kutatási eredményeket a szócikkek nem tartalmazzák.