🡰 előző
Magyar Katolikus Lexikon > B > békák
következő 🡲

békák: a kétéltűek osztályába tartozó farkatlan kétéltűek (Salientia). Csupasz bőrű, változó hőmérsékletű állatok, testük zömök, fejük lapos és széles. Szerte a világon több mint 2000 fajuk, Mo-on 11 fajuk él, valamennyien védettek. Petékkel szaporodnak, ezeket a nőstények tavasszal vagy kis kocsonyás vagy zsinór alakban a vízben rakják le, a kikelő lárvák a vízben fejlődnek, kopoltyúval lélegeznek és csak amikor a nyár folyamán átalakulnak, lépnek már mint tüdővel lélegző állatok a szárazföldre. – Sok petét raknak, a barna varangy (Bufo bufo) petezsinórja pl. 5–7 m hosszú, benne akár 8000 petével. A lárvák és a fiatal békák között azonban igen nagy a mortalitás. – Vannak vízben élő fajok, pl. az unkák (Bombina), erősen a vízhez kötődők pl. a kecskebéka (Rana esculenta), a barna ásóbéka (Pelobates fuscus), a nappali időszakra a földbe ássa magát, a zöld levelibéka (Hyla arborea) a nyári és kora őszi időszakban a fákon és a bokrokon él. – A békák valamennyien nagyon hasznosak, rovarokat, férgeket, csigákat esznek. A barna varangy gyakran negatív hős a gyermekmesékben. – Lásd MKL I:691. S.E.

A lexikon kora

A lexikon a budapesti Pálos Könyvtárban készült 1980 és 2013 között. A honlapon a korabeli szócikkek olvashatók, az újabb eseményeket, kutatási eredményeket a szócikkek nem tartalmazzák.