🡰 előző
Magyar Katolikus Lexikon > B > búcsúkeresztség
következő 🡲

búcsúkeresztség: búcsújáráshoz kötődő jámbor szokás: egyes búcsújáró helyeken a kegyhelyre első ízben zarándokló gyermek az ott már megfordult idősebbek közül búcsúkeresztanyát (-apát) választ, aki őt a hely szentkútjának, forrásának vizével jelképesen megkereszteli. - A keresztelésnek helyenként eltérő változatai vannak. Csatári pusztán (Zala m.) egy keresztszülőre 2-3 gyermek is jutott, akiknek homlokát a kereszt jelével illették, és elmondták a Hiszekegyet. A gyermek a keresztelő felnőtt keresztnevét kapta meg. A kiskunsági Petőfiszálláson a „keresztelés” közben azt mondják: „Én téged az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében megkeresztellek!”, majd 3x keresztet rajzolnak a fiatal homlokára és megcsókolják; ajándékként imakv-et, feszületet kap. Sajátos a kalocsaiak andocsi ~e, amit ők bérmálásnak neveznek, és csoportosan, félkörbe állva végeznek, miközben az ún. Kúti-éneket mondják. A búcsúvezető minden bérmálkozó arcába sztelt vizet hint e szavakkal: „Áldjon meg téged a teljes Szentháromság: az Atya, a Fiú és a Szentlélek!” Az ének végén megcsókolják egymást és ajándékot adnak. - A ~ révén halálig tartó műrokoni (→lelki rokonság) kapcsolat alakul ki a gyermek és a felnőtt között, akit búcsúi keresztanyám, búcsús keresztanyám, szentkúti keresztanyám v. mosdatási keresztanya (Vasvár) néven szólít. A szokás ismert Andocs, Búcsúszentlászló, Bélapátfalva, Bisztrica, Csatka, Máriapócs, Mariazell, Mátraverebély, Petőfiszállás, Radna, Vasvár búcsújáróhelyeken. B.G.

Dunantúli Szle 1943. (Mozsolics Amália: „Mosdatás” a vasvári búcsún) - Sacra Hungaria 1944. (Búcsújáró magyarság) - Ethnogr. 1974. (Bárth János: A kalocsai búcsúsok egy laikus szokásáról)

A lexikon kora

A lexikon a budapesti Pálos Könyvtárban készült 1980 és 2013 között. A honlapon a korabeli szócikkek olvashatók, az újabb eseményeket, kutatási eredményeket a szócikkek nem tartalmazzák.