büszkeség: 1. a szó legtágabb értelmében a birtokolt vagy ismert érték feletti →öröm, mely magatartásban, szóban, gesztusban fejeződik ki és →hála kíséri. Mások véleménye kevésbé befolyásolja, mint az öröm egyéb fajtáit. - Eltévelyedése →vícium, mely hamis értéken v. a valós érték túlbecsülésén alapszik; szűklátókörűség, hálátlanság és mások lebecsülése jellemzi (→dicsekvés, →hiúság, →gőg). - 2. maga az érték, aminek birtoklása örömet vált ki (pl. X. Y. az isk. ~e). **