🡰 előző
Magyar Katolikus Lexikon > C > Csuka
következő 🡲

Csuka Béla (Bp., 1893. okt. 18.–Szeged, 1957. szept. 10.): gordonkaművész. – A Zeneakad. és Berlinben Loevensohn belga mesternél tanult. Bpen kívül 1908–12: Berlinben, 1910: Londonban, 1912: Antwerpenben szóló-hangversenyezett. 19111: Temányival és Zsigmondyval együtt megalakította a berlini magyar triót, mellyel 1911–13: Berlinben és Hamburgban hanversenyezve m. szerzők kamaraműveinek ősbemutatóit tartották. 1911–12: a berlini Kurfünsten Oper 1. magángordonkása, 1913–: az Operaház első csellószólistája. A barokk és a rokokó a viola da gamba és a baryton hangszereit a Bp. I. rádióban játékával bemutatta. Az 1930–as évek első felében ott gyakran muzsikáló Magyar Zongoraötös tagja. Gyakran szerepelt a városmajori tp-ban a májusi litániákon zenei előadásaival, idős korában ministránsként is. – Írásai: Zene (15. évf. 7. sz. Viola da gamba); Zenetud. Tanulmányok. (Bp., 1957: Haydn és a baryton) Horánszky N.

Molnár 1936:361. – Zenei lexikon. 1983. I:389.

Csuka Mária Magdolna SZLT (Bp., 1906. jan. 4.–Bp., 1988. jan. 21.): szerzetesnő. – A polg isk. után ápolónőképzőt végzett. 1929. I. 6: Bp-en lépett a vincés nővérek r-jébe, fog-át 1934. I. 6: uitt tette. 1930–50: a MÁV kórház ápolónője. –1950 u. 1966-ig a nagytétényi gyermekotthonban dolg. r.k.

A lexikon kora

A lexikon a budapesti Pálos Könyvtárban készült 1980 és 2013 között. A honlapon a korabeli szócikkek olvashatók, az újabb eseményeket, kutatási eredményeket a szócikkek nem tartalmazzák.