🡰 előző
Magyar Katolikus Lexikon > C > Cullmann
következő 🡲

Cullmann, Oscar (Strasbourg, Fro., 1902. febr. 25.-Strasbourg, 1999.): evangélikus teológus, egzegéta. - 1930: egy. tanár Strasbourg-ban, 1938: Bázelben, 1945-48: Strasbourg-ban. 1949: Párizsban a Sorbonne-on és a prot. teol. karon az ÚSz és az őskerség legrégebbi tört-ének tanára. 1962-65: megfigyelőként részt vett a II. vat. zsin-on. - A biblikus teol. egyik legjelesebb 20. sz. képviselője; alapvető teol. nézőpontja egzegetikai irányú. Célja - mindenfajta fil. és egyéb előfeltételezések helyett - magából az ÚSz-ből, pusztán a fil. és tört-kritika gondos alkalmazása által annak megállapítása, hogy mi foglalja el a közp. helyet az ősker. proklamációban. ~ szerint az ÚSz középponti üzenete a megváltástört., az üdvtört. Az ember megváltása tört. eseményeken, különösen a Krisztus-eseményen keresztül történik. Ez az "esemény" áll a teremtés és a parúzia, a Krisztus eszkatologikus újraeljövetele közötti tört. középpontjában. Az emberi tört. már Krisztust megelőzően is középpontjára, Krisztusra irányult, s azóta is a krisztusi, ker. létezés és az üdvtört. egymástól elválaszthatatlanok. Mind az egykori, mind a mai kor számára egyaránt Krisztus megváltástört-e a norma. A tört. alapvetően krisztocentrikus marad mind a visszatekintésben, amelyben Krisztus mint Teremtő jelenik meg, mind az előretekintésben, amelyben Krisztus a tört. végső beteljesedése, az Eszkhaton. ~ a legkorábbi ker. hitvallásokat elemezve megállapította, hogy már az ősegyh. legkorábbi Credója is kizárólagosan krisztológiai volt. Az ÚSz-ben találhatók bizonyos triadikus Szentháromságra utaló, hitvallás jellegű formulák, amelyek szemléltetik a kezdeti ősker. közösségek hitét az Atyában, Fiúban és Szentlélekben. Ezekkel kapcsolatban ~ úgy vélekedik, hogy az ÚSz a legősibb nézőpontot képviseli, amikor az Atyát is és a Szentlelket is a Fiú cselekedetein keresztül mutatja be. Amikor az Atya kinyilatkoztat, akkor ezt mindig Krisztusának Atyjaként teszi. Amikor a Lélek kinyilatkoztatásáról van szó az ÚSz-ben, akkor mindig Krisztus Lelkeként van jelen a kinyilatkoztatásban, de a középpont, az ÚSz súlypontja mindenkor Krisztus. ~ szerint az ősker. közösségek kezdeti és a Szentháromságra utaló hitbéli tudatossága krisztológiai irányú. A Krisztusra vonatkozó kérdés az úsz-i kinyilatkoztatást illetően nem választható el mindattól, amit Krisztus tett. Az a kérdés, hogy "kicsoda Jézus", az ÚSz-ben funkcionális jellegű. Jézus Krisztus azonosságának kérdéseit nem az analitikus módszer oldja meg, hanem a funkciójára, titulusaira és szerepére vonatkozó terminusok. Kicsoda Jézus, milyen a személyisége? Ő Jahve szenvedő Szolgája, a Főpap, a Próféta, a Messiás, az eszkatologikus Emberfia, az Úr, a Megváltó, Isten Szava és Isten Fia. Ezek a tipikusan úsz-i válaszok. Közülük a Próféta és a Főpap Krisztus földi cselekedeteinek összegzése. Egyes címek eljövendő működésére vonatkoznak: Messiás, Emberfia. A jelenre vonatkozó titulusok: az Úr és a Megváltó. A prae-exisztenciát fejezik ki, azaz Krisztusnak megtestesülése előtti szentháromságos relációit hangsúlyozzák az Ige és az Isten Fia címek. Azonban az úsz-i szt írók közvetlen tudatában ezen titulusok közül egyik sem Krisztus lényének értékelésére vonatkozik, hanem arra a munkára és műre, amelyet Krisztus végzett. Ezért nagyon is érvényes ~nak, az az állítása, hogy annak bizonyítása: kicsoda Jézus, abból következik, amit Jézus tett. Az úsz-i egzegéta számára ma ugyanaz az út bizonyul járhatónak, amelyet az ÚSz tanúsága szerint már az ősker. közösségek is  követtek: a funkcionális krisztológia. - Az őskerség korát vizsgálva ~ foglalkozott az ősegyh. szóbeli és leírt igehirdetésével is. Az első írásokat megelőző szájhagyomány mennyiségileg jóval gazdagabb volt, mint az írott tradíció. ~ szerint a leírók szándéka az volt, hogy összevonják az élőszóbeli hagyományt, s így az írott ap. tanúságtétel legyen az Egyh. meghatározó normája. ~ életművében ötvöződik eggyé biblikus és tört. teol., krisztológia és ekleziológia. Ezeket a fogalmakat egységes teol. rendszerbe foglalja az üdvtörténet ker. tört-szemléletének 20. sz. modern változata, amelyben ~ mindent Jézus Krisztus és Egyh-a igehirdetése köré szervezett, s amely végső soron megadja a tört. értelmét. A kinyilatkoztatásban nincs meg a tört. folyamat a priori megállapítása, következésképpen a hangsúly is az embernek a Gondviselés vezetése alatti felelősségére tevődik. Ebben az alapvetően optimista tört-szemléletben ~ tört-teol-jában az ember felelősen alakítja az isteni kegyelem segítségével saját tört-ét. ~ fölismerte, hogy a ker. hitnek a tört-re kell alapoznia; ha nem ezt teszi, csak egy eszmerendszer lesz a 20. sz. többi eszméi között. - Fm: Le problème littéraire et historique du roman pseudo-clémentin. 1930. - Königsherrschaft Christi und Kirche im Neuem Testament. 1941. - Les premières confessions de fei chrétienne. 1943. - Urchristentum und Gottesdienst. 1944. - Christus und die Zeit. Zürich, 1946. - La Tradition. Problème exégétique, historique et théologique. 1953-54. - Der Staat im Neuen Testament. 1956. - The Early Church. Historical and Theological Studies. 1956. - Die Christologie des Neuen Testaments. Tübingen, 1957. - Katholiken und Protestanten. 1958. - Glaube und Geschichte. 1964. - Heil als Geschichte. Tübingen, 1965. - Gesammelte Aufsätze. 1966. M.I.L.

Brill, E. J.: Neotestamenum et Patristica. Eine Freundesgabe  Herrn Professor O. C. zu seinem 60. Geburtstag überreicht. Bibliographia C-iana. Leiden, 1962.

A lexikon kora

A lexikon a budapesti Pálos Könyvtárban készült 1980 és 2013 között. A honlapon a korabeli szócikkek olvashatók, az újabb eseményeket, kutatási eredményeket a szócikkek nem tartalmazzák.