cantio (lat.): a 13. századtól egyszólamú latin nyelvű vallásos ének. - Jellemzői: strófikus szerkezet, refrén, dallamosság. Melodikájában népi és egyh. elemek keverednek. Leggyakoribb szerkezeti formái: AAB, AABA. A lit-n kívül is gyakran szerepelt pl. egyéni ájtatosságokon, körmeneteken, konfraternitások összejövetelein. Terjesztői elsősorban szerz-ek, →diákok voltak. →népének V.V.

Brockhaus I:286.