🡰 előző
Magyar Katolikus Lexikon > C > ciszterna
következő 🡲

ciszterna (lat.): vízgyűjtő medence. – Természetes barlangban v. sziklamélyedésben alakították ki (MTörv 6,10,12; 2Krón 26,10; Neh 9,25). Ha a fala lyukacsos, pórusos v. repedéses volt, vakolni kellett, hogy a víz el ne szivárogjon (Jer 2,13). A ~ban hosszú ideig tárolt víz nemegyszer zavarossá vált, megposhadt, ezért nem kedvelték úgy, mint a tiszta forrásvizet (2,13; Jn 4,10 kk.;. Ter 26,19 kk.). A ~ mégis a béke és jólét jele volt, ha ki-ki a saját ~jából ihatott (2Kir 18,31). Kővel fedték le; ha fedetlensége miatt valakit kár ért, tulajdonosát felelősségre vonták (Kiv 21,33 kk.; Lk 14,5). A településeken kívül, a mezőkön is építettek ~kat öntözés és itatás céljára (2Krón 26,10). Az üres ~k menedékül szolgáltak az előrenyomuló filiszteusok elől (1Sám 13,6), de előfordult, hogy börtönnek használták a ~t: beledobták az ellenséget (Ter 37,24 kk.; Jer 38,6–13; Zak 9,11; Jer 41,7). Háborús időben élelmiszer tárolására, elrejtésére is használták (vö. Jer 41,8). Palesztinában az eddig ismert legrégibb ~ a középső bronzkorból származik. R.É.

BL 227.

A lexikon kora

A lexikon a budapesti Pálos Könyvtárban készült 1980 és 2013 között. A honlapon a korabeli szócikkek olvashatók, az újabb eseményeket, kutatási eredményeket a szócikkek nem tartalmazzák.