🡰 előző
Magyar Katolikus Lexikon > C > cizellálás
következő 🡲

cizellálás: trébeléssel, öntéssel v. egyéb módon kialakított fémtárgyak felületének kidolgozása. Hidegen történik vésők, reszelők segítségével. Célja a domborított minta kiemelése, a kisebb felületi egyenetlenségek, érdességek eltüntetése, a finom részletek bevésése, karcolása, a tárgy csiszolása. B.K.

Baumgarten 1985:170.

A lexikon kora

A lexikon a budapesti Pálos Könyvtárban készült 1980 és 2013 között. A honlapon a korabeli szócikkek olvashatók, az újabb eseményeket, kutatási eredményeket a szócikkek nem tartalmazzák.