conjuratio (lat. 'összeesküvés'): az ókori rómaiaknál kisebb egységek katonáinak esküvel megerősített fogadalma arra, hogy egymást segítik a harcban. - A →sacramentumon kívül önként tették. Vészes időkben az állam rendelte el, és helyettesítette a sacramentumot. **
Pecz I:459.
A lexikon a budapesti Pálos Könyvtárban készült 1980 és 2013 között. A honlapon a korabeli szócikkek olvashatók, az újabb eseményeket, kutatási eredményeket a szócikkek nem tartalmazzák.