conversus (lat. 'a megfordult, visszafordult'): eredetileg az a szerzetes vagy monachus, aki nem gyermek- v. serdülőkorában lépett szerzetbe, hanem hosszabb-rövidebb világban töltött élet után, azaz mintegy megtért (convertált) a szerzetbe. Így nevezték azokat a világiakat v. világi papokat is, akik egy monasztikus közösséggel tartós, életüket is befolyásoló kapcsolatba kerültek. Ilyen értelemben tehát az →oblátusok v. →harmadrend elődei. - Elsőként a karthauziak és ciszterciek, majd a kanonokrendek tettek határozott, a ruházatukkal is kifejezett különbséget a kórusszolg-ot végző monachusok (ill. knk-ok) és a gazd. v. más, nem szellemi tevékenységet folytató szerz-ek között. Az utóbbiakat nevezték ~nak. A ~ elnevezés ebben az értelemben él tovább a domonkos r-ben, míg a többi koldulórend áttért a →laikus testvér elnevezésre. M.L.