🡰 előző
Magyar Katolikus Lexikon > C > csalogatás
következő 🡲

csalogatás: A vadász sokféle móddal és eszközzel tudja a vadat fegyvere v. vadfogó eszköze közelébe csalni. Leggyakrabban a vad éhségére számít, s csalétekkel csalogat. Ragadozónak húst, magevőnek szemet, legelőnek szénát tesz ki étkül. A medvét mézzel bekent méhkassal csalják tőrbe. A vadász gyakran a vad nemi ösztönét aknázza ki és szájába vett falevéllel v. madársíppal, fürjsíppal a hím v. a nőstény hangját utánozza, hogy a párját kereső vad a közelébe jöjjön. Cserkésző vadász az elejtett nőstény genitáliáit a csizmája talpára köti, így csalja maga után a hímet. A vadmacskára kitett csapdát macskagyökönkével dörzsölik be, mert ennek szaga a macskát kellemesen ingerli. A madár társas ösztönét is kihasználják. Pákh szerint száz évvel ezelőtt íjjal csali madarat lőttek ki, hogy a fajtabeliek hozzá csapódjanak. Cserkésző vadász hasonló célból fából készült v. kitömött madarat tesz a vízre. Ilyent leginkább vadkacsára használnak. Madarász kalitkába zárt madarat tesz ki hurkai, lépvesszői v. hálói közelében. Tudja a vadász, hogy a nappali madár ellensége a bagolynak, s ezt üldözi. Ezért látható helyre baglyot köt ki, hogy a nappali madarak odaseregelvén, a kitett tőrbe v. lépre jussanak. Sok madár, mint pl. a seregély az éjjeli világosságra előjön, ezért a hálós vadászok éjjel lámpással járnak. Így fogják a lappantyut is hálóval a pásztorok. A pacsirtát a tükör reá vetett fényével csalogatják. - Erkölcsi megfelelője a →csábítás. **

MN II:40.

A lexikon kora

A lexikon a budapesti Pálos Könyvtárban készült 1980 és 2013 között. A honlapon a korabeli szócikkek olvashatók, az újabb eseményeket, kutatási eredményeket a szócikkek nem tartalmazzák.