🡰 előző
Magyar Katolikus Lexikon > C > családtervezés
következő 🡲

családtervezés, születésszabályozás: egy házaspár Isten előtti felelősséggel tudatosan kialakított magatartása abban a kérdésben, hogy mikor és hány gyermeknek adnak életet. - A legutóbbi időkig a sokgyermekes család volt az eszmény, mert minden értelemben ez tette lehetővé családonként és népenként a gyarapodást. ~ről tehát korábban csak tágabb értelemben lehet szó, amennyiben - inkább a közösségek, mint a házaspárok - törekedtek a gyermekek számának növelésére. Ilyen pl. a bantu néger törzseknél megfigyelt szokás, hogy az asszonynak a szülés után 2 é. „pihennie” kell. Ugyanilyen jelentése volt az ósz-i tilalomnak, hogy havi vérzés idején tilos a házasélet. Azt azonban korábban is tapasztalták, hogy a túl sok gyermek nagy terhet jelent egyes családokra, s ekkor a terhesség nem volt „kívánatos”. Az ilyen mérlegelést Liguori Szt Alfonz bizonyos esetekben indokoltnak ítélte. Ennek ellenére hosszú időn át Szt Ágoston véleménye uralkodott, aki szerint a terhesség szándékos kizárása bűn. E hagyomány szerint, ha egy házaspár nem akar több gyermeket, az egyedül elfogadható megoldás a házasélet elhagyása (→József-házasság). - A mai család jelentősen megváltozott körülmények között él. A gyermekhalandóság minimálisra csökkent, uakkor a gyermekek nevelése hosszabb ideig tart és költséges. Még a gyermekszerető szülők is megfontolják, hogy hány gyermeket tudnak vállalni oly módon, hogy valamennyiük részére biztosítsák a meglévő életszínvonalat. A ~ mint eszköz motivációjában hasznossági szempontokat szem előtt tartó számítgatás, ám az Isten előtt felelős szülői lelkületből kell fakadnia. A II. Vat. Zsin. úgy jellemezte korunk emberét, hogy növekszik benne az autonómia és a felelősség. Ennek a ~ben is meg kell mutatkoznia. Ma az Isten és ember előtti felelősség erkölcsére van fokozottan szükség. Ez azt jelenti, hogy a házaspárnak képesnek kell lennie a saját lelkiismerete, azaz Isten színe előtti döntésre, tiszteletben tartva mások (elsősorban házastársuk) helyesen kialakított lelkiismeretét. Magát a döntést a házaspárnak kell meghoznia Isten előtt (GS 50), az erkölcsi törv-ek alapján. Ezen a ponton válik szét a ~ és a →családpolitika, amely nem a család, hanem az áll., ill. nemzetk. szervezetek dolga. Az Egyh. elismeri ezek illetékességét, de úgy tekinti, hogy a ~ a házastársak emberi jogain alapszik, ezért a hatóságoknak csak annyi lehet a szerepük, hogy a népesedési gondokra fölhívják a figyelmet; intézkedéseikkel nem avatkozhatnak bele a család belső ügyeibe. A zsin. hangsúlyozza, hogy a házaspároknak döntéseikben az egész társadalom javát kell szem előtt tartaniuk. Olyan országban, ahol a nemzet kihalásának veszélye is fölmerül (mint hazánkban), ez azt jelenti, hogy a ker. családoknak a gyermekek számának növelésére kell törekedniük. - Kérdéssé vált, hogy mi a ~ helyes módja. Az →Ogino-Knaus-módszer ismeretében az egyh. Tanítóhivatal és a moralisták már a zsin. előtt is megkülönböztették az időszaki tartózkodást mint erkölcsileg megengedett lehetőséget a ~re a →fogamzásgátlás bűnös módjaitól (→onánia), a fizikai óvszerek v. vegyszerek használatától. Az ősidők óta nyilvánvaló volt, hogy az →abortusz nem lehet a ~ eszköze. Az 1960-as évektől különös súllyal jelent meg a fogamzásgátló tabletták kérdése, amit az üzleti reklám a ~ végleges megoldásaként hirdetett. - A zsin. nem a módszereket, hanem a felelős szülői hivatást helyezte előtérbe, amelynek alapján a házaspár dönt a gyermekek számáról, vállalásuk időpontjáról. A szülőknek döntésüknél figyelembe kell venniük „a maguk és - megszületett v. születendő - gyermekeik, az egész család, a világi közösség és az Egyház érdekeit is” (GS 50). Csak ezután szól a zsin. a módról, hogy miként hozható összhangba a házastársi szeretet és az élet felelősségteljes továbbadása, s csak annyit mondott, hogy a ker-ek nem választhatják a ~ olyan módját, amely ellenkezik a Tanítóhivatal állásfoglalásával. VI. Pál a Humanae vitae-ben meghatározta a Tanítóhivatal álláspontját: a házaséletben minden egyesülésnek „nyitva kell állnia az emberi élet nemzésére” (HV 11). A házaséletnek a nem termékeny időszakokra való korlátozása az ún. Billings-féle módszer. VI. Pál lelkipásztori türelemre int azokkal szemben, akik komoly fontolgatás után sem képesek elfogadni az általa helyesnek tartott módszert. A ~ben alkalmazott módszereknek semmiképpen sem szabad testi-lelki károkat okozni a házaspárokban, s nem szabad csökkenteniük szeretetre való képességüket. Cs.I.-L.V.

Amit Isten egybekötött 1986. (XI. Pius: Casti connubii enc. 1930; VI. Pál: Humanae vitae enc. 1968) - Kippley, J.-Kippley, S.: A természetes ~ művészete. Ford. Réthelyi Jenő. Bp., 1986.

A lexikon kora

A lexikon a budapesti Pálos Könyvtárban készült 1980 és 2013 között. A honlapon a korabeli szócikkek olvashatók, az újabb eseményeket, kutatási eredményeket a szócikkek nem tartalmazzák.