céhláda: a →céh értékeinek őrzésére szolgáló, biztonságosan, legalább 2 különböző kulccsal zárható, kisméretű, különleges alakú és beosztású, díszes, rendszerint fából készült láda. Egyúttal a céhtagok erkölcsi, anyagi és mesterségbeli összetartozásának jelképe. Magát a testületet szimbolizálta, benne testesült meg a céh, olyannyira, hogy gyakran a céh szó helyett - átvitt értelemben - a láda kifejezést használták. ~ nélkül céh nem létezett. Megkülönböztetett tiszt. övezte, szinte sztségnek tartották. Rómer Flóris szerint a ~ "...az volt ezen ipartestületeknek, ami a frigyszekrény a pusztában kalandozó Izrael fiainak". Vallási előképe tehát az ósz-i →frigyláda. Amiként a frigyládában őrizték az Úr által adott "bizonyságot", az Isten ujjával írt kőtáblákat, úgy őrizték a ~ban a céhnek a felsőbbség (kir., földesúr, tanács) által jóváhagyott kiváltságlevelét, a céh törv-ét, "igazságát". Az Úr a frigyláda mellől tett törv-t, uígy a céhmester a nyitott ~ mellől élt bíráskodási jogával. Ahogy a frigyláda méretét és díszes kivitelét meghatározta a bibliai szöveg, ugyanúgy íratlan törv-nyel szabta meg a ~k méretét a hordozhatóság követelménye, díszes külsejét kiemelt, ünnepélyes, közp. szerepe. A frigyládát a leviták minden ünnepen körülhordozták; fegyveresek, kürtösök és a köznép kísérte végig. A földíszített ~t is fényes menetben, zeneszó mellett vitték át a céhtagok a leköszönő céhmester házából az új céhmester házába (~kísérés), ahol az új céhmester bibliai módon megújította a szövetséget. A ~ban őrizte a céhmester (saját házában, v. ha külön céhháza volt a céhnek, akkor ott) a →céhpecsétet, a →céhszabályzatot, a céh pénzét, egyéb iratait és értéktárgyait. A céh életének valamennyi jelentős eseménye (inasszegődtetés, legényfelszabadítás, mesteravatás, mesterfölvétel, eskütétel, a negyedéves ún. →kántorgyűlések, a →céhnap, a céhmesterválasztás) a nyitott ~ előtt zajlott le. Minden összejövetel a ~ fölnyitásával kezdődött és bezárásával végződött. A nyitott láda tiszt-ét sok céhszabályzat nyomatékosan előírta, de ez enélkül is ált. íratlan törv. volt a céhrendszer idején egész Eu-ban. A nyitott ~ előtt szigorú, komoly ünnepélyesség uralkodott. Sok helyen gyertyákat is gyújtottak mellette, és a ~ nyitását rendszerint rövid ima követte. Tisztességes öltözetben, födetlen fővel, fegyvertelenül volt csak szabad előtte megjelenni. Tilos volt a megjelenés pálcával, késsel, sarkantyúval, kalap mellé tűzött bokrétával, ingujjban, kigombolt kabátban v. köpönyeg nélkül. Tilos volt az illetlen beszéd, a perpatvar, a köpködés, az asztalra könyöklés, asztalcsapkodás, a durva kifejezések használata, a dohányzás, az ivás, a kártya- és kockajáték. A nyitott ~ előtt elkövetett bármely illetlenség sokkal súlyosabb büntetés alá esett, mint uaz máskor, v. csukott ládánál. - A ~ magával a céhrendszerrel egyidős. Föltehetően Como környéki ol. építőmesterektől vették át a hordozható kis láda használatának szokását a ném. építő-kőműves páholyok, és rajtuk keresztül juthatott el a céhekhez. Hasonló szerepük volt ált. a céhekben működő →legénytársaságok ládáinak, az ún. társládáknak is, amelyek - elsősorban a tagdíjakból befolyó összegek fölhasználásával - a beteg legények segélyezését szolgálták; így lett a társláda átvitt értelemben a későbbi betegsegélyező és temetkezési pénztárak őse. - A legrégebbi ~k a 15. sz-ból maradtak fönn Mo-on is (Kolozsvár, Bártfa), és a 19. sz. végéig töltötték be eredeti föladatukat. Híven tükrözik a nagy képző- és iparműv. stílusáramlatokat a késő gótikától a biedermeierig. A legtöbb ~n szerepel a készítés éve, néha a céh megnevezése, esetleg az akkori tisztségviselők neve, monogramja. Díszítőelemeik között a céhjelvényeken kívül gyakori a védőszt. v. bibliai jelenet ábrázolása (pl. 1703: az egri bodnárcéh ládáján Szt Orbán és Szt Medárd, 1748: a győri ötvösökén Zsuzsanna és a vének jelenete). N.P.

Századok 1877:563. (Rómer Flóris: A céhládákkal való körmenetek Mo-on) - Bevilaqua-Borsody 1931. II:878. - Temesváry Ferenc: A céhládák szerepe a céhek életében. Bp., 1958. - Veszprém Megyei Múz. Közlem. 1966:91. (Nagybákay Péter: Veszprémi és Veszprém m. céhládák) - Arrabona 1979:167. (Szabó Péter: A céhek tárgyi emlékei a győri Xantus János Múz-ban. I. A céhládák) - Debreceni Déri Múz. 1979. é. évkv-e Debrecen, 1981:117. (Szalay Emőke: Debreceni céhládák)