🡰 előző
Magyar Katolikus Lexikon > C > céhszabályzat
következő 🡲

céhszabályzat, céhartikulusok: a →céhek kiváltságleveleiben olvasható működési alapszabály, amely részletesen meghatározta a céhtestület és a céhtagok jogait és kötelességeit, ezeken belül számos egyházi jellegű kötelezettséget is. A benne lévő pontok, cikkelyek lat. nevéről céhartikulusoknak is szokták nevezni. - Eredetileg, s főleg a 15. sz: a céhbe tömörült mesterek maguk állapították meg testületük szabályait és ezt a szabályzatot erősítette meg a városi tanács és adta ki saját pecsétje alatt mint privilégiumot. Egyúttal felügyeleti jogot is gyakorolt a céh fölött. Később a ~okat a szab. kir. városokban a közp. kormányszervek útján a kir., a mezővárosokban és falvakban rendszerint az egyh. v. világi földesúr, a végvárakban a kapitány hagyta jóvá, erősítette meg, ill. adta ki. Ebben az esetben az úriszék volt a felügyeleti hatóság. A ~, a céh-szabadalomlevél legfontosabb célja a céhbe tömörült mesterek bizonyos meghatározott körben való monopol gazd. helyzetének, érdekvédelmének biztosítása volt. A későbbi, teljesen központosított, 18-19. sz. egységesített ~okban viszont már sokkal inkább az államhatalom ellenőrzési és iparigazgatási szempontjai a meghatározók. - Évsz-okon át szokásban volt az azonos szakmabeliek között, hogy egy-egy céh eredeti rendtartását másolatban átadta más településeken lakó mesterek számára. Ez a magyarázata annak, hogy igen sok esetben messzi vidékek azonos szakmabeli mesterei uazon ~ alapján működtek. N.P.

A lexikon kora

A lexikon a budapesti Pálos Könyvtárban készült 1980 és 2013 között. A honlapon a korabeli szócikkek olvashatók, az újabb eseményeket, kutatási eredményeket a szócikkek nem tartalmazzák.